Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Kaurek Róbert és Szappanos Ferenc: A BALATON DÉLI VÍZGYŰJTŐJE ÉS A FELSZÍNI VIZEK MINŐSÉGE

208 Kaurek R. és Szappanos F. valamint ezek Balatonra gyakorolt szennyező hatását (Déldunántúli VÍZIG 1980). Az eddigi vizsgálatok során megállapíthattuk, hogy a berekvizek olyan humuszvegyületeket tartalmaznak, amelyek a tőzeg szervesanyag bomlásából képződnek. Felépítésük, szerkezetük nem egységes, bonyolult összetételűek. Ezek általában gyűrűs rendszerek, oxi és polioxi vegyületek. A humuszvegyületeket alkotó óriásmolekula mintegy 10 kisebb rendszerből épül fel, amelynek mindegyike egy magot és hidat, valamint oxigéntartalmú funkciós csoportot tartalmaz. Általában ismert tulajdonság, hogy a huminsavak az anyagcsere folyamatokat fokozzák. (.Déldunántúli VÍZIG 1980, Jurcsik 1978, OMFB 1975.) Az általunk kialakított és bevezetett vizsgálati módszerekkel lehetőségünk nyílt laboratóriumi kutatások révén olyan adatok meghatározására, amelyek a berekvíz kémiai és biológiai mutatóiról ad ismereteket. E vizsgálatainkkal követhetjük nyomon a Balaton déli részén összegyűlő berekvizek tulajdonságaiban bekövetkező változásokat. Lényeges megállapításunk volt, hogy a berekvizekben található huminanyagok funkciós csoportjai a különböző értékű fémionokkal ioncserés folyamatok során telítődnek úgy, hogy a kisebb értékű iont nem cseréli le a nagyobb. Ebből következik, hogy a különböző vegyértékekhez tartozó funkciós csoportok más-más szorpciós tulajdonságokat takarnak. Nagyon fontos vizsgálati megállapításunk volt az is, hogy a fémionok az egyszerű huminsavakat polimerizálják. A monomerekből fémkötésen keresztül nagyobb molekulákat alakítanak ki. Kísérleteink során megállapítottuk, hogy. a vízben valódi oldatot biztosító monomerek fémionok hatására vízből kicsapódó nagypelyhes aggregátumokat képeznek. Ez utóbbi megállapításunk képezi alapját a berekvizek tározásos vízminőség javításának (Déldunántúli VÍZIG 1980). Mikrobiológiai vizsgálataink felderítették, hogy a berekvizekben jelentős menynyiségü és fajú gombaszervezetek találhatók. Ezek jelentős része fapusztító gomba, actinomycesek és penészgombák. Melléktermékük baktérium szelektáló antibiotikum és stimuláló vitamin, vagy ahhoz hasonló serkentő anyag, amelyből következik, hogy a tőzeges talajon történő tartós vízborítás a fenék mikroorganizmusaira hatással van (Fjodorov 1952). Ennek az lehet a következménye, hogy a tározók vizébe egy bizonyos tározás után kevesebb szerves anyag oldódik, mivel a bakteriális tevékenység csökken (Jurcsik 1978, OMFB 1975). Az irodalomban található laboratóriumi vizsgálatok azt mutatták, hogy az oldott huminanyagok megváltoztatják a különböző anyagtípusok oldékonysági viszonyait. Ez a kelátképzés, ill. a huminanyagok ioncserélő képességével függ össze (OMFB 1975). Az oldékonysági viszonyok változására példaként megemlítik, hogy a nehezen oldható foszfátok huminanyagok jelenlétében könnyebben oldódnak, amely körülmény a Balaton eutrofizációjának csökkentésére biztosíthat fontos lehetőséget a berekvíz tározókban. A berekvizek a Balaton-vízzel történő különböző arányú keverékeinek fényátbocsátó képességét megvizsgálva tapasztaltuk, hogy a berekvizet 5—6-szoros mennyiségű Balaton-vízzel keverve a fényáteresztő képesség megközelíti a tiszta Balaton-víz fényáteresztő képességét (Kaurek— Kovács 1978). Félüzemi kísérleteket folytattunk tőzeges altalajú kísérleti tározókban, amelyekből havi gyakorisággal teljes vízkémiai és biológiai elemzést végeztünk. Kísérleteinkből megállapítottuk, hogy a tározás során a víz szervetlen nitrogén tartalma kismértékben, a foszfor koncentrációja közel a felére csökken. A feltöltések ismétlésével a fenéküledékből mind kevesebb szerves anyag került a víztérbe, ami igazolja azt, hogy a tőzeges altalajú tározók fenekén elszaporodó gombák bakteriális szelek-