Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók - 4. Ambrus Sándor: Adaptív számítógépes előrejelzési módszer kísérleti alkalmazása
Vízügyi Közlemények, LXIV. évfolyam 1982. 1. füzet ADAPTÍV SZÁMÍTÓGÉPES ELLENŐRZÉSI ELŐREJELZÉSI MÓDSZER KÍSÉRLETI ALKALMAZÁSA DR. AMBRUS SÁNDORI A vízrajzi előrejelzés fejlesztési koncepciója (VITUKI 1978) alapján a Tisza vízjárásának folyamatos előrejelzésére készült algoritmusok (VITUKI 1979) közül jelen munka a tisztán statisztikus, önbeálló előrejelző néven ismert modell továbbfejlesztését ismerteti ( Wittenmark 1974). Ez egy adaptív, diszkrét idejű sztochasztikus modell, melyben a rekurzív legkisebb négyzet elvű paraméterbecslés során mind a paraméter/eZú/üás, mind az előrejelzés alapja a megelőző előrejelzésekben elkövetett hiba (Ganendra 1976). A modellel már igen jó tapasztalataink voltak, mind nagy-, mind kisvízfolyások vízhozam-, ill. vízállás-előrejelzésében: alkalmaztuk a Dunára (Ambrus 1979, 1980, 1980/5) és a Tiszára (VITUKI 1979/1), napi vízállás-előrejelzésre; a Zagyva—Tarna rendszerben órás vízhozamok előrejelzésére (VITUKI 1979/2), a Sájó—Hernád vízrendszerében napi vízállás-előrejelzésre (VITUKI 1980/1), és a Zalán 12 órás vízhozam-előrejelzésre (VITUKI 1980/2). A fejlesztés feladata volt, hogy a kvázi-on-line jelleggel működő számítógépi programot alkalmassá tegyük arra, hogy az Országos Vízjelző Szolgálat (OVSz) operatív módon naponta lefuttathassa az általa előrejelezni kívánt mércékre, megteremtve az összehasonlítás lehetőségét az új és a hagyományos előrejelzési módszerek alkalmazhatósága között. 1. Az előrejelző modell ahjoritinusa A modell már ismert elvi alapokon nyugszik. Az alábbiakban mindössze az előrejelzési, ill. becslési algoritmus rekurzív formuláit foglaljuk össze, hogy a konkrét számítások lépései közvetlenül érhetők legyenek: Az előrejelző modell a vízfolyás előrejelzendő mérceszelvényének idősorára felírt egyszerű autoregresszív mozgó átlag (ARMA) modellből vezethető le. Az előrejelzést rekurzíve végezzük, minden egyes észlelési időpontban. Alapja az előzőleg elkövetett előrejelzési hiba, illetve az új észlelés eredménye. Segédváltozóként felhasználjuk még egy (esetenként kettő) felső vízmérce adatait is. Észlelés után minden időpontban felújítjuk a modell paramétervektorát és a megelőző információkat magába sűrítő konvergenciamátrixot a legkisebb négyzetek rekurzív becslési módszerével, majd pedig kiegészítjük az adatvektort az új mérési adatokkal. Az algoritmus négy rekurzív lépése a következő alakban írható fel egy általános tidőpontban: 1 Dr. Ambrus Sándor oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízrajzi Intézetének tudományos munkatársa.
