Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
1. füzet - Bartha Péter és Szöllősi-Nagy András: A VÍZRAJZI ELŐREJELZÉS FEJLESZTÉSI PROGRAMJA ÉS EDDIGI EREDMÉNYEI
A vízrajzi előrejelzés fejlesztése 11 juk real-time üzemmódban kapcsolódó előrejelző modellek, ez utóbbiakkal szemben még kiegészítő követelmény azok alkalmazhatósága kis-számitógépekre, ill. mikroprocesszorokra, mely utóbbiak valószínűleg már a közeljövőben gyökeres változást fognak hozni a hidrológiai előrejelzés technikájában. Itt tehát kis tárolókapacitású, de igen nagy sebességű számítógépekről van szó, melyek egy adott pillanatban kis mennyiségű adat összetett feldolgozását képesek elvégezni. Ebből következik, hogy a jeldolgozó algoritmusoknak rekurzívaknak kell lenniük, vagyis az előrejelzendő jelenségről beérkező adatokat nem kell minden időpontban újra teljes egészében feldolgozniuk, hanem azokból szekvenciálisan kell adott paramétereket szánhatniuk. A fenti követelményrendszert kielégítő modell(ek) az(ok), mely(ek) eleget tesz(nek) az egységes vízrajzi előrejelző rendszer kívánalmainak. A követelményrendszer és a különböző előrejelzési módszerek összevetéséből kitűnt, hogy univerzális operatív előrejelző módszer ma még nincs, és valószínűleg a közeljövőben sem lesz. A hangsúly az „operatív" jelzőre helyezendő — hisz jelenlegi adatbázisunk és módszereink nem elégségesek egy — minden részfolyamatot azonos súllyal figyelembe venni kívánó — univerzális előrejelző modellhez. Operatív szempontból épp ezért kétséges például az Európai Hidrológiai Rendszermodell (SHE) alkalmazhatósága (Beven — Warren—Zaoui 1980). Mindazonáltal törekedni kell a meglevő módszerek általánosítására, ill. minél általánosabb érvényű modellek kidolgozására. Az általánosság itt úgy értendő, hogy a módszerek kismértékben legyenek helyspecifikusak. Ebből következik, hogy az előrejelzési modellnek moduláris felépítésűnek kell lennie, ill. a meglevő eljárások modulárisan illeszkedjenek egymáshoz. 1.2. Modulszerkezetű előrejelzési modell Az előzőekben vázolt célok áttekintése valójában már körvonalazta azokat az elképzeléseket, amelyek a módszertani fejlesztés vázát jelentették. A fő elv tehát a modularitás. Itt említendő még, hogy a modul jelleget két vonatkozásban is ki kell elégíteni: egyrészt horizontális modulokkal a modellek térbeli illesztését kell lehetővé tenni, másrészt vertikális modulokkal a modell(ek) részkomponensei egymáshoz kapcsolódását kell megoldani. Nagyobb vízgyűjtők esetében a horizontális modulok tartalmazzák az egyes adott nagyságú részvízgyűjtők vertikális moduljait. Léteznie kell azonban egy olyan határnak, amikor csak egyetlen horizontális modul van, és az azonos a vertikális modulokkal. Ez a határ nyilván függvénye a vízgyűjtő kiterjedésének, morfológiájának és a vízfolyás vízjárásának. Bár eddig is történtek empirikus vizsgálatok egy ilyen határ megállapítására, azonban általánosan használható eredmények még nincsenek. A területi lebontás minimális értékének meghatározását a kísérleti vízgyűjtők adatainak elemzéséből lehet várni. A modulszerkezetű előrejelzési modell sémáját az 1. ábra mutatja be. Az egyes modulok funkciójára a teljes hidrológiai előrejelzés részfeladatainak megoldása. Az 1985-ig kifejlesztendő egységes előrejelzési rendszer megvalósítása 3 ütemben történik.
