Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)
1. füzet - Fehér Ferenc-Nyiri László: A meliorációs beavatkozások hatása szikes területen
A meliorációs beavatkozások 83 Részletesen vizsgálni kívántuk a különböző szívótávolsággal és átlagosan 0,80 m mélységgel történt talaj csövezésnek, valamint a felszíni vízelvezetésnek és esőztető öntözésnek, továbbá a talaj 0—0,20 és 0—0,45 m mélységig terjedő kémiai javításának és mélylazításának hatását : — a talajvízszint változására, — a talajcső feletti talajszelvény kémiai, fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságaira, különös tekintettel a nedvesség alakulására, a sók mozgására, a sómérlegre, továbbá a mélylazítással megteremtett kedvezőbb lazultsági talajállapot hatástartamára, — a szántóföldi növények fejlődésére, termésének mennyiségére és minőségére, a termesztés biztonságára, valamint a növények egyenletes tápanyag- és vízellátására. 2. A kísérleti teriilet 2.1. Hidrológiai, talajtani és éghajlati viszonyai Л kísérleti területen 23—25 m mélységig végzett talaj feltárások eredményei szerint a talaj e mélységig teljes szelvényében agyagos és erősen tömődött, kis vízvezető képességű. A talaj természetes drénezettsége, függőleges vízforgalma rossz. A talajvizek általában kisebb-nagyobb nyomás alatt állnak. Nyugalmi vízszintjük (nyomásszintjük) 1 — 1,5 m között van a terep alatt. A talajvíz hidrokarbonátos és hidrokarbonát-szulfátos. A nátriumsók relatív mennyisége 65%-nál nagyobb, az oldott só mennyisége pedig meghaladja a 2000 mg/l-t. A kapilláris övezet vastagsága 1 — 1,5 m között változik. A talaj kicserélhető és vízben oldható sótartalma 2,8 — 5,7 m mélységig igen jelentős. Talajtani értelemben a talaj e mélységig szikesnek tekinthető. Az ez alatti rétegek vízben oldható összsó-tartalma már jóval kevesebb (0,01-0,08). A kísérleti terület 70%-át mély, de jobbára közepes, kérges, 25%-át szoloncsákos, kérges és foltokban felszínen szologyos réti szolonyecek, mintegy 5%-át pedig közepes humuszos rétegű szolonyecek és mélyben sós réti talajok alkotják (Nyiri — Fehér 1979). A talaj szelvényében jól elkülöníthető az igen rossz kémiai és fizikai tulajdonságú akkumulációs B-szint. A szikesedési folyamatok között gyakori a talaj kolloid komplexumának megbomlása, az agyagásványok szétesése, az amorf kovasav (Si0 2) felhalmozódása, illetve a degradáció, szologyosodás, ami a felső 0,15—0,20 m-es réteg szeves és szervetlen kolloid anyagainak csökkenéséhez és kifakulásához vezetett. A talajszelvényben előforduló jelentős mennyiségű (néhány tized %) vízben oldható só mellett a talajból nyert vizes kivonat a kationok közül legnagyobb mennyiségben a Na+ és az Mg++ ionokat, az anionok közül pedig a Cl-, S0 4— és a HC0 3- ionokat tartalmazza. A talaj kedvezőtlen fizikai, víz- és levegőgazdálkodási tulajdonságait a szerves és szervetlen kolloid anyagok diszpergált, illetve peptizált állapota idézi elő, amely az adszorbeált Na + ionok többi kationhoz viszonyított nagy mennyiségének a következménye. A talaj víznyelő képessége 0—20 mm/óra, a vízáteresztése pedig 0—35 mm/óra között van. A természetes vízkapacitás mellett mért víz-levegő arány 95/5 körüli értéke a talaj igen nagy mértékű levegőtlenségére utal. A kísérleti terület jellemző talajszelvényének főbb vizsgálati adatait az I. táblázat tartalmazza. 6«
