Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

1. füzet - Oroszlány István: A vízrerndezés feladatai Alföldünkön

78 Oroszlány István erősen csapadékos időszakban csupán a lefolyások kezdeti időszakában érvényesül. Ha megteltek, a ráfutó lefolyáshullámok az árapasztón keresztül közvetlenül terhelik a befogadót. Alföldi viszonyaink között az üzemi levezető hálózatok befogadói az üzemközi, illetve a főmüvi csatornahálózatok. Ez utóbbinak nyilván vannak más feladatai is, mint a művelt területekről lefolyó és ott vissza nem tartható vizek továbbvezetése. Ezekkel most nem kívánunk foglalkozni, sem terhelésük mennyiségi, sem minőségi, sem környezeti problémáival. A mezőgazdasági területek hasznosítása oldaláról elemezve csupán főművi befogado csatornák szerepét, a kezdetben vizenyős, mocsaras területeken a termőhelyi adottságok módosítása, később az új vízháztartási helyzetben már csak az időjárási tényező okozta káros esetek elhárítása volt. Ezeket a feladatokat, mint a főmű felül, hierarchikusan „felülről" vezérelt nagytérségi művek látták el. Az üzemi vízháztartás szabályozás bevezetése után az üzemközi, illetve főmüvi hálózat továbbra is nagytérségi szerepet tölt be. Fogadnia kell az üzemből elvezetett vizeket. Üzemeltetési rendjükben azonban a felülről vezérlés helyett a tábla felőli, hierarchikusan „alulról" történő vezérlés igénye jelenik meg. A befogadó hálózat fejlesztésének távlati feladata a levezetés-szabályozás tökéletesítése, automatizálása, az alulról vezérlés lehetőségének figyelembevétele, a jelenségek előrejelzésével a levezetés üzemének rugalmas irányítása, a fokozatosan kiépülő üzemi vízrendezés lefolyást módosító hatására való felkészülés, vízminőségi gondok elhárítása. Célja lehet, hogy rendkívüli esetekben jelentkező nagy víztömegek átmeneti tarozására vésztározókat jelöljön ki. A vésztározók kijelölésével területhez köti a mezőgazdasági termelés fokozott kockázatát, s így azt tervezhetővé teszi. Előrejelző szolgálatával segítse az üzemi vízgazdálkodást. Gondoskodjon a levezetésre kerülő kis gyakoriságú nagyvizek tervszerű elhelyezésének lehetőségeiről. A nagytérségi szerepéből következő helyi ellentmondások feloldását az üzemi vízrendezéseknek kell vállalniuk, mert ezek kiterjedése a teljes érintett teriiletí-nz képest, ésszerű megoldások esetén, elenyésző. (>. Összefoglalás Az üzemi vízrendezés oldaláról tekintve, a befogadó üzemközi és főmüvi levezető hálózat nagytérségi szerepe a távlatban sem változik meg. Fejlesztésére vonatkozó korábbi előirányzatok (OVH—MÉM 1978) mennyiségi (fajlagos levezetés, csatornasűrűség) mutatói várhatóan sokáig kielégítik az üzemi vízrendezések igényeit. A szabályozott levezetés minőségének fejlesztése tekintetében van még bőven mit tenni. Felülvizsgálatot kíván a létesítendő üzemi vízrendezésekkel jelentkező új igények kielégítésének lehetősége. A vízrendezés fejlesztésének kulcskérdése az üzemi vízrendezés okszerű megoldása. Ez azonban csak úgy képzelhető el, ha a termőhelyi adottságokat kedvező irányba módosító beavatkozások mellett, az üzemi létesítmények üzemeltetése megoldódik. Ennek lehetőségét abban látjuk, hogy túl az időjárási tényező káros hatásai elhárításán (passzív vízgazdálkodás), a talaj vízháztartása szabályozásának igénye (aktív üzemi vízgazdálkodás) megjelenik a termesztéstechnológiában. A vízháztartás szabályozásának termesztéstechnológiába való építése olyan termésszint emelési lehetőségeket jelent, melyek e tevékenység nélkül nem biztosit-