Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)
1. füzet - Oroszlány István: A vízrerndezés feladatai Alföldünkön
A vízrendezés jeladatai 75 csökkentést okozó többlet vizek mielőbbi levezetését szolgáló berendezések kezelésére, a folyamat, vagyis mind a felszíni, mind a tulajban levő vizek lefolyása a tábla széléig, automatikusan megy végbe. Kivételt képez az az eset, amikor a befogadó csatorna vízszintjét abból a célból szabályozzuk, emeljük vagy süllyesztjük, hogy a lefolyást ezzel előmozdítsuk, esetleg visszaduzzasszunk. Ez a szabályozás azonban jó előre elrendelhető, a szabályozó művek beállítása előre végrehajtható. Nem kell akkor kapkodni, amikor a belvíz már jelentkezett, s a művek megközelítése is gondot okozhat. A várható tavaszi belvízhelyzet előrejelzése tekintetében megbízhatóbb kapcsolatokkal rendelkezünk, mint amilyenekkel a meteorológia a várható csapadékot, az olvadást több (1—3) hónapos előretartással jelezni tudja. Az őszi csapadékösszegek és a talajvízjárás adatai megbízható kapcsolatban vannak a tavaszi kritikus időszak várható belvízmennyiségeivel. Az üzemi hálózat méretezésére már részletes javaslatot tettünk ( ATE 1977). De foglalkozni kell a levezető hálózatba került víz visszatartása, illetőleg továbbvezetése ellentmondásos problémájával is. A müveket úgy célszerű megválasztani, hogy azok automatikusan működjenek, legfeljebb az előrejelzésekre alapozott előzetes beállításukra legyen csupán szükség. Az üzemi berendezések keretében a lefolyó vizek átmeneti visszatartására az ún. ideiglenes tározók látszanak alkalmasnak. Ideiglenesek azért, mert a lefolyó vizek átmeneti tározását csak annyi ideig teljesíthetik, míg az ideiglenes tározónak kijelölt terület mezőgazdasági hasznosítását a vízborítás nem zavarja. Ennek megfelelően ideiglenes tározás céljára főleg a gyepterületek alkalmasak, melyeken a tavaszi kritikus időszakban az 1—2 hetes vízborítás nem károsítja a növényállományt. Síkvidéki, alföldi területeinken — külterjes megoldással (legelősáncolás) — eddig is ez volt a gyakorlat. Csupán a korábbi gyakorlatnak fejlett műszaki eszközökkel, tervszerű módon, a mezőgazdasági termelés igényeinek messzemenő figyelembe vételével történő megvalósításáról beszélünk. A kritikus esetekben meggyorsított levezetést így kívánjuk ellensúlyozni, hogy a térség vízháztartásának káros eltolódásához a gyorsított levezetés ne vezessen, illetőleg, hogy vízháztartása szabályozását kézben lehessen tartani. Ideiglenes tározó helyéül domborzati szempontból a mélyebb fekvésű területek alkalmasak, hogy a feladat energiahasználat nélkül megoldható legyen. A domborzati adottságok meghatározzák, hogy — a környező területek sérelme nélkül — milyen magas vízréteg tározására alkalmas a kijelölt ideiglenes tározó. A helyi adottságon tereprendezéssel némileg módosíthatunk is. Amennyiben a kijelölt hely az üzemi hálózat belső szakaszaihoz csatlakozik, úgy benne a megengedhető max. tározási szintet automatikus felső vízszint szabályozóval kell korlátozni. Az automata zsilip, vagy műtárgy az előrejelzés alapján időben beállítható, hogy visszatartsa-e a lefolyó vizeket, vagy kizárja-e a tározódást. Az üzemi hálózat torkolatához legközelebb eső ideiglenes tározónak a fentieken túl még kiegyenlítő szerepet is játszania kell. Az üzemközi hálózat méretezése — nagyobb vízgyűjtő területére való tekintettel — más fajlagos vízhozamra történik, mint az üzemi hálózaté. A gyakorlatban eddig ez úgy oldódott fel, hogy a befogadó túlterheltsége esetén a víz a mély partmenti területeken kiterült, ott átmenetileg tározódott, majd fokozatosan levonult úgy, ahogyan a befogadó vízszállító kapacitása engedte. Ha nagyobb biztonságra törekszünk, célszerű ezt a jelenséget is tervszerűen irányítani. Ennek egyik eszköze lehet az üzemi hálózat torkolata közelében levő ideiglenes üzemi tározó is. Ezért a legalsó ideiglenes tározó kifolyási műtárgyát, a befogadó vízszintjéhez igazodó alsó
