Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

1. füzet - Benedek Pál: Lebegőanyaghoz kötődő mikroszennyezők transzportja és eltávolításuk lehetőségei

Lebegőanyaghoz kötődő -rnikroszennyezők 51 2. A KGST Egységes Vízvizsgálati Módszerek 4. kiadásában külön fejezet foglalkozik a felszíni vizek üledékével. EzL az alténiát mint koordinátor a VITUKI dolgozta ki. 3. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának Vízügyi Albizottsága szerző vezetésével Munkacsoportot (Task Force) hívott létre a mikroszennyezőket is értékelő vízminőségi normatívák megszerkesztésére. Az elméleti eredmények (három kandidátusi disszertáció is készült). 4. A keresztirányú elkeveredés vizsgálatához időben állandósult viszonyok feltételezésével, bevezettük az anyagáram-sűrűségi vektormező áramvonalának, a7. anyagáramvonatnak a fogalmát. Ennek jellemzője, hogy a rá merőleges transzport zérus. Az anyagáramvonalak és a koncentrációmező együttes meghatározására a véges differenciák módszerét alkalmaztuk. A levezetett egyenletek alkalmasak a keresztirányú diszperziós tényező számítására is, ha a koncentrációmező adott (inverz feladat) (Somlyódy 1978a). 5. A RBOI (Rövididejű Biokémiai Oxigénigény) és az eleveniszap aktivitásának mérésére kidolgoztuk a respirográf elnevezésű készüléket, mely segítségével a szennyvizek hontható és bonthatatlan szervesanyag tartalma, az eleveniszap bontási képessége (aktivitása), valamint az előbbire visszavezethető egyéb jellemzők mérhetők. Ezt a készüléket már több vegyipari gyár használja a szennyvíztisztítás vezérlésére és ellenőrzésére (Farkas 1979). (i. Az elveniszapos rendszerek utóülepítőjének hatásfoknövelése céljából kidolgoztunk egy új méretezési és üzemeltetési módszert, melynek lényege, hogy az iszapszint ülepítőtérbeli magassága és a recirkuláció mértéke, az utóülepítőt érő lebegőanyag fluxussal együtt vehető figyelembe és így a lebegőanyag-visszatartás optimalizálható (Ghobrial 1978). 7. A nem permanens vízmozgás és transzport egyenleteinek segítéségével, a véges differenciák módszereinek alkalmazásával matematikai modellt dolgoztunk ki (szabálytalan medrű) folyókban lejátszódó transzportfolyamatok egydimenziós leírására. A modell felépítése a hazai folyók adatnyilvántartási rendszerére támaszkodik, és így az viszonylag általánosan alkalmazható (Fehér 1980, L itérâthy - Jolánkai — Somlyódy 1980). 8. Vízminőségi modellt dolgoztunk ki a Sajó folyói a Bábony patakon érő kadmium szennyezés folyóbeli sorsának leírására az előbb említett transzport modell, valamint a fontosabb kémiai és fizikai-kémiai folyamatok leírását adó összefüggések segítségével. A kezdeti és peremfeltételek változtatásával más mikroszennyezőkre és más folyókra is alkalmazható (Literáthy—Jolánkai — Somlyódy 1980). 9. A nem-pontszerű szennyezéssel kapcsolatos vízminőség-szabályozási feladatok megoldásánál új távlatokat nyit meg az „Egységnyi Szennyezőanyag Tömeghullám" koncepció alkalmazása. Egy adott vízgyűjtőterület jellemző természeti és gazdasági adatainak függvényében számítható az egyedi csapadékeseményekből származó szennyezőanyagterhelés mennyisége és időbeni megoszlása. 10. Az üledékben tevő szennyezőanyagok vizsgálati módszertanának kidolgozása során új eredmény-kifejezési módszert alkalmaztunk. Ez lehetővé teszi a mintavételi hiba csökkentését és az eredmények összehasonlíthatóságát (Literáthy—László 1975). 11. Az élőlények nehézfém akkumulációjával kapcsolatban biológiai vizsgálati módszert dolgoztunk ki (Csányi— Fehér—Eicskó 1980). 12. Bizonyítottuk, hogy a derítés során keletkező alumínium- és va^hidroxid pelyhek csak a kialakulásukat követő néhány másodpercen (esetleg egy percen) belül képesek az eltávolítandó szilárd részecskékkel (kolloid, kvázikolloid diszperzió) megfelelő kapcsolatot létrehozni. Ezzel ismételten alátámasztottuk a gyors koaguláns bekeverés jelentőségét (Licskó 1979b). 13. Nehézfémeket oldott állapotban tartalmazó szennyvizek lúgos kezelése során megállapítottuk, hogy a legtöbb nehézfém szennyező együttes kicsapatása és koaguláltatása szempontjából létezik egy optimális pH-tartomány (10,5—11,0). Ebben az intervallumban elegendő Mg

2+ ion jelenlétében a legtöbb nehézfém szennyező (egymás mellett!) komplexbontás után (ha ez szükséges) kicsapatható és — még kolloid stabilizáló szerves anyagok jelenlétében is — koaguláltatható, azaz folyadék szilárd fázisszétválasztásra alkalmassá tehető (IJcskó 1978a).