Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Válasz egy, a Vízrajzi Évkönyvvel kapcsolatban jeltett kérdésre 637 ták elő, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a vízügyi szolgálat gyakorlati szakembereiből, tervezőkből és kutatókból álló bizottságot hívott össze annak érdekében, hogy az évkönyvek tartalmi és formai fejlesztése a felhasználók igényeinek megfelelően történjen. A bizottság kérdőívet bocsátott ki, melyen az érdekelt felhasználók, illetve intézmények megírták az évkönyvekkel kapcsolatos véleményüket és kívánságukat. Ezeknek a hozzászólásoknak a figyelembevételével történtek a módosítások. Ezt, valamint az azóta végrehajtott kisebb változtatásokat is az Országos Vízügyi Hivatal jóváhagyásával végezték. A cikk írójának másik tévedésepedig valószínűen a Vízrajzi Évkönyvben található adatok nem kellő mélységig való áttanulmányozásából adódik. Ugyanis a Vízrajzi Évkönyv „manipulált" adatai a ténylegesen mért adatok mellett külön jelöléssel vannak feltüntetve vagy az évkönyv megfelelő részén külön magyarázattal ellátva. A Vízrajzi Évkönyvben a ténylegesen mért adatok mellett több ok miatt is fel kell tüntetni számított adatokat. Köztudott, hogy gátszakadást okozó árvizeknél a ténylegesen leolvasott vízállásokat közli az évkönyv, csak a maximumoknál zárójelben szerepel a gátszakadás nélküli esetre számított érték is, ami például a mértékadó árvízszint meghatározásához lehet szükséges. Az 1947. évi felső-tiszai árvíz esetében az 1947. évi évkönyvben, az 1965. évi dunai árvíznél az 1965. évi évkönyvben találhatók a tényleges és számított maximum értékek. Az 1954. évi felső-dunai és az 1956. évi közép-dunai gátszakadások esetében is a tényleges vízállások találhatók az 1954., illetve az 1956. évi évkönyvben. A II. világháborút követően a budapesti dunai hídroncsok duzzasztásának hatását figyelembe véve nemcsak a duzzasztás nélküli számított vízállásokat közöljük, hanem a ténylegesen leolvasottakat is. Éspedig az 1945 — 1949. évi évkönyvekben Nagymaros, Vác, Szentendre és Budapest állomásokra (72., 74., 76. oldalakon), az 1950 — 1953. évi évkönyvekben Vác, Szentendre és Budapest állomásokra (76., 84., 102. és 130. oldalakon). Sajnos sok esetben pedig, fôkénl a két világháború idején, ill. az 1917—23 közötti zűrzavaros időszakban az észlelések nagyon hiányosak voltak, s így összevont kötetben kerültek kiadásra azon kevés állomások adatsorai, melyeken az észlelés folyamatos volt. A hiányok pótlása azoknál az állomásoknál, ahol szükségesnek mutatkozott, természetesen azóta megtörtént és a Vízrajzi Intézet központi adattárában bárki számára hozzáférhető. A cikk nagyobbik részében Vágás I. áttekinti a „Vízállások", illetve a „Vízrajzi Évkönyv"-ek történetét. Ezt részletesebben az 1975. évi Vízrajzi Évkönyv mellékletét képező „A magyar vízrajzi szolgálat 100 évi adatanyaga" c. összeállítás tartalmazza. Egy erre utaló hivatkozás hasznos lett volna azok számára, akik további információra is igényt tartanak. A „Hidrológiai alapok a magyarországi folyók mértékadó árvizeinek meghatározásához" című 1976-ban a VITUKI által közzétett kiadvány „Adatgyűjtemény a vízmércékről" című 4.4 kötete a 107 legfontosabb vízmérce történetének leírását, valamint az átépítésből, illetve „0" pont-magasság változtatásból származó vízállás korrekcióját tartalmazza. Ezek között mind az 1888. évi, mind az azt követő mérce-változásból adódó korrekciók ellenőrzött adatai megtalálhatók. Az évkönyvek számozásával kapcsolatban fel szeretnénk hívni a figyelmet,