Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

648 Kajdi L. és Tas J. időt minden esetben úgy választottuk meg, hogy a legkisebb sebességű pontban is legkevesebb 100 impulzust kapjunk. A térfogatáramot az egyes szelvénypontok sebességeinek ismeretében, mint a szelvényhez tartozó sebességtest térfogatát, grafikus integrálással határoztuk meg, azaz: Ъ h Q = J J v(y, x) dy dx о 0 Az integrál értékét a függélysebességábrák felrakásával és a kapott görbék alatti terület planimetrálásával, majd az így kapott területi mérőszámoknak a szelvény szélességi irányában való felrakásával és a kapott pontokra illeszkedő görbe alatti terület újbóli planimetrálásával határoztuk meg. 1.12. Térfogatáram-mérés zárt, telt szelvényű acélcsőben, ultrahangos módszerrel. A D. H. III. vízműben és a tiszai hőerőműben végzett szivattyú-, illetve könyökmérésekre a teljes beruházás megvalósulása után került sor. Így a térfogatáram-mérést a kontinuitás fenntartása miatt csak egy behatárolt szakaszon belül végezhettük el. Ezen a szakaszon belül gépenként egy-egy NÁ 2,0 m-es telt szelvényű, kör keresztmetszetű, nyomás alatti célcsőben kellett mérni. A hagyományos (sebességmérő szárnnyal vagy Prandtl-szondával való) mérési módszerek nem jöhettek számításba, mivel a mérési szelvény előtt a vonatkozó szabványok által előírt zavartalan egyenes csőhossz nem volt meg, másrészt a műszerek beépítése tekintélyes előkészítési munkát és a csővezeték többszöri leürítését kívánta volna meg, amire nem volt lehetőség. így a mérést a Magyarországon ma még újdonságnak számító ultrahangos (szónikus) módszerre alapoztuk. Az UF 500 sorozatú Tokyo Keiki (japán) gyártmányú műszer mérőfejei közvetlenül a cső külső felületére szerelhetők, a csőfal megbontása nélkül. Működési elve a következő: A berendezés vezérlő egysége az egyik piezoelektromos tulajdonságú mérőfejet egy ultrahang-impulzus kibocsátására készteti, amely a csőfalon és az áramló folyadékon keresztül a mérési síkban áthaladva a másik mérőfejbe érkezik, és ott újból villamos jellé alakul. A villamos jel újabb impulzust indít be, és a jelenség egy meghatározott frekvenciával ismétlődik. Az ultrahang sebességének a hangútba eső komponense összegződik. A műszer tárolóegysége az áramlással egyező és az azzal ellentétes irányban észlelt frekvenciák különbségét összegzi, melyre az ultrahang terjedési viszonyaiból levezethető, hogy A — /2 = 2 d ctg 0 ® ahol: 0 a csőtengely és a hangút által bezárt szög, d a cső belső átmérője, с az ultrahang terjedési sebessége és v a folyadék középsebessége a hangút mentén, fa az álló vízben észlelt frekvencia. Ebből a műszerbe épített mikroprocesszor (a csőparamétereknek egy áramköri kártyán dugaszolással való előzetes kódolása alapján) közvetlenül térfogatáramot jelez ki a műszer digitális kijelzőjén. Ehhez úgyszintén dugaszolással kódolható egy v javító tényező, mely a Prandtl-Kármán-féle turbulens sebességeloszlási elmélet alapján K= 1 + 0,4419 yi. ahol: v az átlagsebesség a hangútban, v a szelvény-középsebesség, és  a hidraulikából ismert csősúrlódási tényező.