Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Horváth Lajos-Pannonhalmi Miklós-Várday Nándor: A Duna szennyezettsége és vízminőség-változása

A Duna szennyezettsége és vízminőség-változása 515 ban már határozott növekedés figyelhető meg, ami alátámasztja az ezen szakasz biológiai felvevőképességre tett észrevételeinket. Ezt a növekedést azért ítéljük jelentősnek, mert a szervesanyagterhelés növekedésével együtt a nitrifikáció kisebb sebességgel játszódik le (ARW 1969). Az 1973 — 78 évben a Komárom—Nagymaros szakaszra is az NOj terhelés ütemének növekedése jellemző. A Nagymaros—Mohács közötti szakaszon az 1968—72-es időszakhoz viszonyítva az utóbbi 6 évben már egy kiegyenlített terhelésalakulás figyelhető meg (5. ábra). A KOI-ben kifejezett szervesanyagterhelés vizsgálatához hasonlóan az NO3 terhelések egyenleteit is meghatároztuk. A 11 év adataiból számított összefüggés: Rajka TNO

3 = 1,363 + 0,005 698 Q [kg/s] r = 0,682 n = 511 Mohács TNO

3= -1,330 + 0,008 316 Q [kg/s] r= 0,726 л = 611 Az évenként meghatározott ANO

3 állandók változásából meghatároztuk szelvényenként az NO3 terhelés növekedésének trendjeit (II. táblázat). A trend értékei jól mutatják, hogy a szennyező források alatt a terhelések nagyobb mértékben növekednek, mint azoktól távolabb. Elsősorban a Dunaföldvár—Mohács Duna-szakaszon a biológiai élet felhasználja és így kiegyenlíti az éves mesterséges NO3 terhelésnövekedéseket. 2.32. Ammónia-nitrogén. Az NOj koncentráció értékek ismertetett alakulása a vízhasználatokat nem befolyásolja károsan. Ez sajnos nem mondható el az ammóniára, ugyanis jelenléte zavarja az ivóvízellátás folyamatában a víz előkészítést, mert a klórozás során szag és ízrontó klóraminok keletkeznek. Magasabb pH értékeknél, ami intenzív-vegetációs periódus esetén fordul elő, a felszabaduló ammónia kritikus esetben halpusztulást is okozhat. Az elmúlt 11 évben a magyar Duna-szakaszon az ammónia koncentrációja 0,1 g/m

3 min. és 3,0 g/m

3 max. értékek között változott. A vizsgált szelvények 11 évre vonatkozó átlagkoncentrációja 0,53 g/m

3. Az NHJ koncentráció 11 év vizsgálati eredménye alapján a koncentráció és terhelés átlagértékek hossz-szelvénybeni változását a 6., ill. 7. ábrán tüntettük fel. A koncentráció adatsorát ismét két időszakra bontottuk (6. ábra). A kapott értékekből megállapítható, hogy a nyugati határszelvényhez érkező Duna-víz NHJ koncentrációjának 1973 — 78 átlagértéke az 1968 —1972-es időszakéhoz viszonyítva csaknem a kétszerese. Ez önmagában is bizonyítja a hazánkba belépő Duna vízminőségének romlását. Az NHJ terhelések két időszakra bontott átlagértékeinek hossz-szelvénybeni alakulása (7. ábra) azt mutatja, hogy a rajkai szelvényben az 1973 — 78 átlagértéke 90%-al növekedett az 1968 — 72. átlagértékéhez képest. Az országot elhagyó Dunavíz NHJ terhelése viszont a 68 —72-es vizsgálati időszakhoz képest csak 20%-kal növekedett. A 7. ábra alapján a nagymarosi szelvényben az utóbbi 6 évre vonatkozó NHJ terhelés átlag több mint kétszerese az 1968 —72-es időszakra vonatkozó átlagértéknek. Ez a Komárom—Nagymaros szakaszon belépő szennyezőforrások — elsősorban a Vág — intenzív NHJ terhelésnövekedésének a következménye. A terhelés növekedése a dunaföldvári szelvényben az 1968 — 72. időszak átlagához képest a legkisebb (7. ábra), de ez egyértelműen nem tudható be az ammónia szennyezéssel erősen terhelt viz nitrifikációjának. A Dunaföldvár—Mohács közötti