Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Az öntözővíz-felhasználás becslése 427 hiányoznak abból a meggondolásból, hogy a jól művelt területeken lefolyásnak általában nem szabad lennie. (Ha ez kivételesen mégis volna, úgy értéke megfelelő helyre a (4) összefüggésbe beillesztendő.) A (4) összefüggés független változóinak értékei viszonylag könnyen és az előrebecsléshez kielégítő pontossággal mérhetők, vagy mérés hiányában beszerezhetők. Ugyanis — az ETe és ETm értékei az ország számos öntözött körzetében működő evapotranszspirációt (ET) mérő állomásokról megkapliatók. Ha a meglevő állomások túl messze esnének a rendszertől, saját ÉT mérőhely is — viszonylag kis költséggel — létesíthető. Az ET

e értékei, az így kapott ET

m adatokból — a szakirodalomban ismertetett módszerekkel — extrapolálhatók. — A C

m adatainak beszerzéséhez érdemes a rendszer területén berendezkedni a csapadékok helyszíni mérésére. Ez viszonylag kis költséget és kevés fáradságot igényel. A meglevő meteorológiai állomások rendszeresen észlelt adatainak átvétele ugyanis mindig jelentékeny hibával jár együtt — hacsak véletlenül éppen a rendszer központjában nincs egy mérőállomás. A C

e értékeinek meghatározásához pedig a Meteorológiai Szolgálat prognózisai adnak lehetőséget. — A J/k értékei ugyancsak a Meteorológiai Szolgálat prognózisaiból szerezhetők be. — Az F-re öntözött növényállományok vetésterületeire vonatkozó adatokat az öntözővíz biztosítására kötött megállapodásoknak kell tartalmaznia. — Az Ö

m, vagyis a rendszer öntözött területeire már kiadagolt öntözővízmennyiségek adatai a helyszínen kell, hogy rendelkezésre álljanak, hiszen ezek az adatok szolgálnak az üzemek vízdíj terhelésének az alapjaiként is. — A Wk, a talaj hasznos nedvességtartalmára vonatkozó adatoknak mérés útján való beszerzése jelenthet nehézségeket. Ezeket az adatokat ugyanis — a talajtípusonként eltérő hasznos vízkapacitást figyelembe véve - növényállományonként változó mélységű gyökérzónában kell mm-es dimenzióban előállítani. Ha sem elegendő műszer, sem személyzet nincs, a Wk értékeinek meghatározása becsléssel történhet. Fontos, hogy a becslés az adott év időjárásának figyelembevételével történjék. Ez — jelenlegi ismereteink szerint — kétféleképpen történhet. Mindkét módszernél hangsúlyozni kell azonban azt a körülményt, hogy a talaj átnedvesedése általában a vízkapacitásig történik. Vagyis valamely talajréteg csak vízkapacitásig való telítődése után adja tovább nedvességtartalmát az alsóbb szinteknek. így a Wk becslésekor: a) csapadékos tél és kora tavasz után az adott növényállományok és talajtípusok eseteire a teljes gyökérzóna hasznos nedvességtartalmát a vízkapacitás telítettségét feltételezve vehetjük figyelembe; b) különösen száraz telek és száraz március, április esetén indokolt, hogy a talajok idény előttről tárolt felvehető nedvességtartalmát Suli/ok-Sulek és Bácsi (1965) által kidolgozott, a VITUKI által ellenőrzüLt (1968) módszerrel állapítsuk meg. Ez a módszer a mért téli csapadékokat és középhőmérsékleti értékeket veszi figyelembe a felhasználható „nedvesség" vagyis a tárolt, hatékony (redukált) idényen kívüli csapadék meghatározására. Ehhez azonban ismét az szükséges, hogy az idényen kívüli csapadékokat és hőmérsékletet rendszeresen mérjék a rendszer területén. 2. A módszer ellenőrzése Az öntözővízigények becslésének módszerét, az Országos Vízügyi Hivatal előírásai alapján 1979. évben a Duna-völgyi; 1980. évben a Duna-völgyi, a Kis-Rába, a körösladányi és a tiszafüredi öntözőrendszerekből származó adatokkal ellenőriztük. 6*