Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Dávid László: A vízgyűjtőfejlesztés folyamatelmélete és alkalmazása a térségi vízgazdálkodásban

406 Dávid László bályzatának, a vízkészlet-gazdálkodási szabályzatnak és előírásainak fejlesztését, hatékonyságuk fokozását. Fontos szerepet tölthet be az üzemi előrejelzések módszertani fejlesztésében és alkalmazásukban, figyelemmel a távérzékeléssel beszerezhető egyidejű, területi információk nyújtotta kibővült lehetőségekre is. Alapul szolgálhat a több vízügyi igazgatóságot érintő feladatok területi koordinálásához. És végül valamely terület részegységein folyó vízgazdálkodási tevékenységek pontosabb összehasonlításához. A felvetett gondolatok elsősorban a vízgyűjtőfejlesztés alkalmazásának néhány lehetőségére igyekeztek ráirányítani a figyelmet. A javasolt alkalmazási lehetőségek konkrét számszerű formába öntése, valamint további felhasználási lehetőségek feltárása a következő időszak feladata lehet. 7. Összefoglalás A tanulmány a területi vízgazdálkodás fejlesztéséhez kíván hozzájárulni a vízgyűjtőfejlesztés folyamatelméletének és alkalmazásának bemutatásával a területi vízgazdálkodás feladatainak megoldásában. Elsőként a vízgyüjtőfejlesztés fogalmát tárgyalja, hangsúlyozva azt a követelményt, hogy a vízgyűjtőben a vízgazdálkodást, nem mint az egyes vízgazdálkodási szaktevékenységek „halmazát", hanem mint e szaktevékenységek és kölcsönhatásaik alkotta egységes rendszert kell tervszerűen és folyamatosan fejleszteni. Foglalkozik a vízgyűjtőfejlesztés alapelemeivel, a folyamat általános jellemzésével és matematikai leírásával. A vízgyűjtőfejlesztési folyamat lényegében, célszerűen választott kritériumokból felépített több kritériumú hasznosságfüggvénnyel jellemezhető. Ennek alapján jellemzi a magyarországi vízgyűjtőket vízgyűjtőfejlesztési szempontból az 1975-ös állapot szerint. Továbbá jellemzi az országnak, mint egy területegységnek a vízgazdálkodás fejlesztését a vízgyűjtőfejlesztés alapján 1960 és 1975 között, különös figyelemmel a strukturális összetételekre. Ezt követően az alkalmazás lehetőségeit tárgyalja a tanulmány a területi vízgazdálkodásban. Kiinduló feltételezése, hogy rendelkezésre áll az előbbiek alapján kidolgozható vízgyüjtőfejlesztési függvény. A területi vízgazdálkodás általános irányításával kapcsolatosan indokolt, hogy a vízgazdálkodás fejlesztési és üzemirányítási feladatait, a vízgyűjtőfejlesztés folyamatában, a mindenkori fejlettségi szinttel és a várható fejlődéssel összefüggésben értékeljük, illetve jelöljük ki. Erre kell alapozni a koordinációs feladatokat is, figyelembe véve a feladatok, döntések térségi szerepét és működési élettartamát. A gazdasági tervezés keretében javasolható, magának a vízgyűjtőfejlődésnek a tervezése is, amely alapul szolgálhat az egyes szaktevékenységek arányos fejlesztési követelményeinek, a fejlesztési súlypontoknak pontosabb kijelöléséhez. A térségi vízgazdálkodás hidroökonómiai elemzéseinek is egyik kiindulópontja lehet a vízgyűjtőfejlesztés színvonala. Figyelembevétele hozzásegít a több célú művek létesítési döntéseinek jobb megalapozásához, az eltérő szakértői vélemények objektívebb mérlegeléséhez, a szakágazati fejlesztések összehangolásához, integrálásához, a nemzetközi vízgyűjtőkön folyó együttműködés eredményességének fokozásához. Fontos segítséget nyújthat a vízrajzi észlelőrendszerek fejlesztéséhez és különböző vízgazdálkodás-fejlesztési célfeladatok megoldásához. Elősegíti a vízgazdálkodási keretterv készítését, amelyet mint a vízgyűjtő-