Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

1. füzet - Benedek Pál: Lebegőanyaghoz kötődő mikroszennyezők transzportja és eltávolításuk lehetőségei

LEBEGŐANYAG HOZ KÖTŐDŐ MIKRO SZENNYEZŐ К TRANSZPORTJA ÉS ELTÁVOLÍTÁSUK LEHETŐSÉGEI DR. BENEDEK PÁLi A vízminőség szabályozás egyik fontos feladata, hogy adott szennyvízterhelés és befogadó esetén a biorezisztens anyagoknak a vízi ökoszisztémában történő ván­dorlását leíró modellek segítségével meghatározzuk azokat a beavatkozási tech­nológiákat, melyek mellett egyfelől az előírt minőségű ivóvizet minimális költséggel tudjuk előállítani, másfelől a vízikörnyezet védelmét elfogadható mértékben tud­juk biztosítani (Benedek 1976, Benedek et al. 1977). Ennek szemléltetésére bemu­tatjuk (1. ábra), hogyan kapcsolódnak egymáshoz a folyóbeli transzport és a tisz­títástechnológiák. Ilyen jellegű feladat bármilyen típusú mikroszennyezőre meg­fogalmazható (a mikroszennyezők áttekintését az I. táblázatban találjuk). A vizminó'ségszabályozási rendszert (Benedek—Literáthy 1979) a 2. ábrán, a befogadók szennyezőforrásait pedig a 3. ábrán szemléltetjük. Ezek a nem-pont­szerű és pontszerű források egyaránt tartalmaznak mikroszennyezőket. Az úgy­nevezett nem-pontszerű, vagy diffúz szennyezéseknél is a talajról erodált és a vízzel lemosott lebegőanyag a szennyezés fő hordozója. Továbbá a légszennyezésnek is OPTjMALIZAClÓS ® részmodel! Q, c 3 HIDRAULIKAI részmodel IVOVIZTISZTITASI © részmodel, т^ BEFOGADÓ reszmodel 1 , M2' c? c2 0 szennyvíztisztító telepre erkezo ill távozo szennyező ­anyag hozama [kg|s] es koncentrációja [kg/m 3] c, hatterkoncentracio [kg/m 3] c^ koncentráció az ivovizkive­telnei [kg|m 3] Cj. megengedett koncentráció az ivóvízben [kg/ m 3 ] tisztítási hatasfok [угяод| 1. ábra. Alodell-vázlat Рис. 1. Схема модели Fig. 1. Model scheme 1 Dr. Benedek Pál oki. mérnök, а műszaki tudományok kandidátusa, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, (VITUKI) Vizminôségvédelmi Intézet igazgatója, összefoglalja az OVH—MTA. Vízügyi Bizottság 1976. dec. 20. ülésén elfogadott munkaterv alapján a VITUKT-ban folytatott négyéves kutató­munkát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom