Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Dávid László: A vízgyűjtőfejlesztés folyamatelmélete és alkalmazása a térségi vízgazdálkodásban

386 Dávid László Az I. időszakban a vízgyűjtőn jelentősebb vízgazdálkodási beavatkozást nem végeznek. A vízgazdálkodási létesítmények általában egyedi, egycélú művek, kapacitásuk, tér- és időbeli hatásuk nem jelentős. Az árvizek a természetes viszonyoknak megfelelően folynak le. A vízkészlet idő- és térbeli lefolyása — mennyiségi-, minőségi- és energetikai szempontból egyaránt — a természeti viszonyoknak megfelelően alakul. A hasznosítható vízkészletet általában a vízgyűjtő legkisebb felszíni és felszín alatti lefolyásával egyenlőnek tekintik. A vízkészlet természetes minőségű, a vízi környezet természetes állapotú. A vízkincs és a társadalom viszonyát a közvetlen kihasználásra és a károkozás elleni védekezésre irányuló törekvés hatja át. A II. időszakban megkezdődik — először szűkebb, helyi jelleggel, majd egyre kiterjedtebben, regionális mértékben — a tudatos gazdálkodás a vízkincscsel. Hatására a természetes vízkészlet lefolyása és a csapadék hasznosítása egyre jobban változik és fokozatosan szabályozódik. Több célú, fokozatosan integráló létesítmények és ezekből egyre nagyobb, bonyolultabb vízgazdálkodási rendszerek jönnek létre mindinkább növekvő kapacitással. A vízkárelhárítás, a tározás és a vízátvezetés szerepe növekszik. A vízkészlet—vízigény egyensúly fenntartásához — a lefolyás-szabályozás fokozásával — nő a hasznosítható vízkészlet. Alternatív lehetőségként megindul és erősödik a vízigényszabályozás. (Szesztay 1976) A lefolyás-szabályozás mértékének növekedésével és fokozatos kiterjedésével a vízgyűjtő egészére megváltoznak az ár- és belvízvédelmi körülmények és lehetőségek. Nő a vízkárokkal szembeni biztonság. Fokozódik a szennyvíz-kibocsátás, nő a szennyvíztisztítás mértéke. A pontszerű és a területi szennyvíztermelők számának és a szennyező anyagoknak a növekedésével megindul a vízminőség romlása. Ennek hatására a vízkészlet —vízigény egyensúly — nem ritkán — vízminőségi okokból hirtelen bomlik meg. Ez kiváltja a vízminőség-szabályozás, a vízi környezetvédelem fejlődését. Összehangolt, regionális vízvédelem és környezetfejlesztési intézkedéseket foganatosítanak. Fokozódik a vízminőségi haváriák elleni védelem. A vízigények kielégítéséhez egyre nagyobb fajlagos társadalmi-gazdasági ráfordítások szükségesek. A tiszta víz szolgáltatásának költsége és társadalmigazdasági értéke az első időszakból kilépve és a harmadikhoz közeledve — a könnyen hozzáférhető készletek és az olcsó fejlesztési lehetőségek kihasználása után — erősen növekszik. A vízviszonyok és a társadalmi igények közti egyen súly fenntartása egyre bonyolultabb vízgazdálkodási tevékenységrendszerrel teljesíthető. A III. időszakban kifejlődik a természetes vízkészlet mennyiségi, minőségi és energetikai teljes szabályozása. A vízkészletek teljesen szabályozott újraelosztását, amelyben a frissvíz-igény pótlása, a víztisztítás és a szennyvíztisztítás — a gazdasági feltételekkel összefüggő, a vízgyűjtő egészére ható — dinamikus egyensúlyban levő rendszert alkot, a vízigénylők között folyamatosan végzik. A teljesen szabályozott újraelosztást az egész vízgyűjtőre kiterjedő egységes és több feladatú vízgazdálkodási rendszer teszi lehetővé. Alapjában folytatódik a fajlagos ráfordítások növekedési tendenciája, a készlet—igény egyensúly fenntartása növekvő fajlagos ráfordításokat kíván. A vízi környezet állapota a társadalmi követelmények és a gazdasági lehetőségek egyensúlyában kedvező (esetleg természetes minőségű) szinten stabilizálódik. A térségi vízgazdálkodás már igen bonyolult. Az irányítás rendszere egészen magas fokú szervezettségű. A további fejlődést a nagy vízgyűjtők közti — esetleg kontinentális méretű — vízátvezetések, illetőleg a vízigény-szabályozás különböző módszereinek még intenzívebb alkalmazása teszi lehetővé. A vázolt fejlődési folyamatban az időszakok nem választhatók el mereven egymástól, rugalmasan kapcsolódnak egymáshoz. A fejlődés során a vízgyűjtő arculata fokozatosan változik. Folytonos társadalmi-gazdasági növekedés esetén egyre jobban lefedik, behálózzák a vízgazdálkodási létesítmények. IIa a társadalmi-gazdasági fejlődés üteme változik, nyilvánvalóan a vízgyűjtőfejlődési folyamat is változik. A két folyamat változásának különbsége különféle