Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Dávid László: A vízgyűjtőfejlesztés folyamatelmélete és alkalmazása a térségi vízgazdálkodásban

A VÍZGYŰJTŐFEJLESZTÉS FOLYAMATELMÉLETE ÉS ALKALMAZÁSA A TÉRSÉGI VÍZGAZDÁLKODÁSBAN DR. DÁVID LÁSZLÓ Л társadalmi-gazdasági fejlődés során, amíg a víz bőségesen, korlátlannak tűnő természeti kincsként áll rendelkezésre, azaz a különböző vízigények a természetes vízkészletekhez képest kicsinyek, a vizek kártételei elleni védekezés mellett a társadalom stratégiája vízigényeinek kielégítésére alapvetően kihasználás jellegű. Később, a vízigények növekedése mindinkább rávilágít arra, hogy a víz nem korlátlan természeti kincs, hanem korlátozott nyersanyag, amelynek hasznosítása, megóvása és kártételei elleni védekezés egyre több ráfordítást igényel. Kialakul a vízzel való gazdálkodás igénye. A társadalomnak a vízkincs hasznosítására irányuló stratégiája változik, a kihasználást fokozatosan a gazdálkodás váltja fel. Fokozatos előtérbe kerülése során egyfelől erősödik a történelmi fejlődés eredményeként kialakult hagyományos vízügyi szakágazatok fejlődésének integrációja a vízgazdálkodás egységes rendszerében, másfelől — a feladatok kiszélesedése folytán, a kialakuló egységes rendszerbe épülve, a korábbi feladatok bizonyos átrendeződése mellett — új vízgazdálkodási szakágazatok, feladatok jelennek meg. A termelőerők és a vízgazdálkodási beavatkozások területi besűrűsödése egyre erősíti a területi, időbeli és funkcionális egymásra hatásukat. Mindinkább szükséges ésszerű területi elhelyezésük, a megfelelő térszerkezet kialakítása. Létre jönnek érdekellentétek is. Egyre szükségesebb az ellentétes érdekek objektív összehangolása, a tevékenységek és a hatások rendszerének egységes területi irányítása. így a fejlődés során növekszik az igény a hatékony területi vízgazdálkodási koordináció, az azt megvalósító térségi vízgazdálkodás iránt. Módszerei most vannak kialakulóban. Különböző közelítések léteznek, elsősorban a felmerült helyi feszültségek feloldására. Hiányzik azonban ma még a nagyobb térségekre alkalmazható, a különböző vízgazdálkodási szaktevékenységek egységes területi koordinációjának megvalósítására alkalmas objektív eljárás. A tanulmány célja — ilyen objektív módszer kialakításának elősegítésére - a vízgyüjtőfejlesztés folyamatelméletének bemutatása, a vízgyüjtőfejlesztés legfontosabb elméleti alapjainak feltárása és alkalmazási lehetőségeinek felvázolása a térségi (területi) vízgazdálkodásban. I. A víz;|vííj(öfejlesztés fogalma A térségi vízgazdálkodás fejlesztésének tervszerű irányítása, a vízgazdálkodási területi beavatkozások megfelelő koordinációja olyan objektív fejlődési törvényszerűségnek a tudatos alkalmazásával segíthető elő, amely a térségi vízgazdálkodás 1 Dr. Dávid László oki. mérnök, a műszaki tudományok tudományos kandidátusa, az Országos Műszaki Fejlesztési Rizottság osztályvezetője.