Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)
3. füzet - Déri József: A szakaszos működésű mezőgazdasági fő-vízkivételi rendszer vízfogyasztása
380 Déri József dálkodási térségekben (10—100 ezer ha területeken) az egy tagban levő területekre jutó csapadék ill. öntözőviz a területnagysággal fordított arányban, nemlineáris mértékben változik. Jelentős vízkészlet-gazdálkodási érdek fűződik a fő-vízkivételek eredő vízfogyasztása és a folyómederben levő vízkészlet közötti összefüggés meghatározásához is. A Tisza magyarországi szakaszára telepített 11 legjelentősebb fő-vízkivétel esetében az előbbiekben vizsgált tárgyidőszakokra vonatkozó (I) eredő vízfogyasztás és a mederben levő (Q) vízkészlet közötti összefüggések analitikus változatait a IV. táblázat tartalmazza. IV. táblázat Az eredő vízfogyasztás függvényei Kritikus részidőszak Eredő -vízfogyasztás lé s Q [щз /s] Korrelációs tényező Jún. 1. dekád I = 5847,68Q-°' 7 9 -0,83 Júl. 3. dekád I = 389,85Q-°' 3 e -0,63 Aug. 1. dekád I = 17035,99Q-°. 9 8 -0,90 A IV. táblázat alapján megállapítható, hogy a szakaszos működésű tiszai öntözőrendszerek eredő vízfogyasztása nemlineáris mértékben csökken, ha a mederben levő természetes vízkészlet növekszik. A korrelációs tényezők számértékei arra utalnak, hogy az öntözővízigény és a felszíni vízkészlet ingadozásai közötti kapcsolat augusztus első dekádjában a legszorosabb, vagyis a nagytérségi vízkészletgazdálkodás ebben az időszakban igényli a legszervezettebb vízellátást. A korábbi vizsgálatok (Domokos 1970) szerint a Tisza-vízgyűjtő esetében augusztus hónap tekinthető vízkészlet-gazdálkodás szempontjából kritikusnak. A jelen vizsgálat a más módszerekkel végzett korábbi kutatások eredményeit részben megerősíti, részben kiegészíti. A vizsgálati tárgyidőszak csökkentése a korábbi megállapítások finomítását tette lehetővé a Tisza-rendszer esetében. A dekádszintű vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a tiszai fő-vízkivételek szempontjából augusztus 1. dekádjában számíthatunk a legkritikusabb vízkészlet-gazdálkodási adottságokra. Kritikus részidőszaknak tekinthető még a június 1. dekádja és a július 3. dekádja. IRODALOM Dávid L.: Az öntözőrendszerek vízigényének jellemzése. Hidrológiai Közlöny, 1971/7. Budapest. Dávid L.: A Tiszavölgyi Vízgazdálkodási Rendszer vízkormányzásának modellezése. Vízügyi Számítástechnikai Konferencia, 1974. Szentendre. Déri J. : A vízfogyasztások sztochasztikus együttjárása és szuperpozíciója. Budapest, VITUKI 1972. DériJ. : Hidrológiai folyamatok sztochasztikus együttjárásának vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1973/2. Déri J.: Poisson típusú vízfogyasztó rendszerek. Magyar Hidrológiai Társaság Vándorgyűlése, 1974. Keszthely. Domokos M. : A vízkészletgazdálkodási szempontból mértékadó időszakok kiválasztása. VITUKI Tanulmányok és Kutatási Eredmények, 32. szám, 1970. Budapest. Goda L. : A töbh napos nagycsapadékok gyakorisága Magyarországon. VITUKI Tanulmányok és Kutatási Eredmények, 20. szám, Budapest, 1966. Végváriné Bede I.: Az időjárás változékonysága és az öntözőrendszerek kihasználtsága közötti kapcsolat a növényzet kielégítő vízellátásának biztosítása esetén. Hidrológiai Közlöny, 1972/7. Budapest.
