Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Déri József: A szakaszos működésű mezőgazdasági fő-vízkivételi rendszer vízfogyasztása

376 Déri József A csoportok száma (k) = 12 és egy paramétert (Ä = 7,86) a statisztikai mintából becsült, tehát 11-szabadságfokú eloszlással kell dolgoznunk. Táblázatból kikereshető, hogy %

2(0,90) = 5,578, ezért ha a 7,86 paraméterű Poisson-eloszlású sokaságból nagyszámú, minden esetben 186 elemű mintát veszünk, akkor az esetek 90%-ában 5,578-nál nagyobb %

2 értéke adódik. A most kapott khi négyzet érték kisebb mint 5,578. Figyelembe véve még, hogy a minta elemszáma elég nagy, a hipotézist elfogadjuk. Ez tehát azt jelenti, hogy a fő-vízkivételekből álló rendszer működése (a koincidenciák száma) Poisson-folyamattal írható le. E tény gyakorlati jelentősége nagy. A fentiek figyelembevételével a 2. ábra alapján az alábbi gyakorlati megállapítások tehetők : — gyakorlatilag biztos eseménynek tekinthető, hogy a vizsgált 11 vízkivételi mű közül legalább 1 üzemel ; — a legalább kétszeres (k = 2) koincidencia valószínűsége 90% körüli; — a legalább ötszörös koincidencia valószínűsége a vizsgált hónaptól függően 50-70%; — a legalább tízszeres koincidencia valószínűsége 10% körüli; — a vizsgált rendszerben 11 közül átlagosan 5—6 vízkivételi mű üzemel egyidőben, tehát a tényleges vízfogyasztás jóval kevesebb, mint az egyes művek beépített vízkivételi kapacitásainak összege. A 2. ábrán feltüntetett eredmények arról tanúskodnak, hogy a vizsgált művek nem üzemelnek egyidőben, ezért tehát az elméletileg lehetséges vízfogyasztásnál jóval kisebb értékkel terhelik a vízkészletet. A 2. ábrával kapcsolatos kiegészítő megjegyzés: a folytonos vonal az egyes vízkivételek okozta hatások levonulásához szükséges idő figyelembevétele nélküli, a szaggatott vonal pedig a levonulási idő figyelembevételével végzett vizsgálatokat ábrázolja (levonulási idő = két fő-vízkivétel közötti folyóhossz osztva a víz áramlási sebességével). Látható, hogy a levonulási idő elhanyagolásával végzett számítások eredményei kielégítő mértékben megegyeznek a pontosabb számítások eredményeivel. A vizsgált Tisza-szakaszon az egyes vízkivételek hatására keletkezett ún. „negatív árhullámok" hatása a vízkészlet-gazdálkodási számításokban figyelmen kívül hagyhatók, ugyanis pl. a tiszabői szelvényben kiemelhető 5 m

3/s vízfogyasztás mintegy 5 cm vízálláscsökkenést eredményez a kisvízi időszakban, ami vízszínesés-különbség növelésében nem játszik szerepet. A Poisson-féle hipotézis igazolása után a vizsgálat célkitűzésének megfelelően határozzuk meg az n db fő-vízkivételi mű eredő vízfogyasztását, vagyis az egyes pontokban jelentkező vízfogyasztásoknak az alsóbb vízfogyasztás-szelvényekre gyakorolt eredő hatását. A vízfogyasztások összegezése elvégezhető egy kiválasztott vízfolyás-szelvényre ill. meghatározott vízfolyás-szelvénysorozatra. Ez utóbbi esetben vízfogyasztási hossz-szelvényt ill. -hossz-szelvények rendszerét állítjuk elő. A vizsgálatok egyik gyakorlati eredményét a 3. ábra szemlélteti. A 3. ábra az ismert hidrológiai hossz-szelvény elve szerint készült. Ez azt jelenti, hogy minden egyes vízkivételi szelvényre meghatároztuk a 10, 50, 80 és 100% valószínűséggel várható vízfogyasztásokat és az azonos valószínűségi értékeket vízraj zilag felülről lefelé összegeztük. A számításokat a kritikus nyári hónapokra (június, július, augusztus) végeztük el. Az elvégzett elemzések alapján hasznos gyakorlati megállapítások tehetők: — a vizsgált tiszai nagyobb vízkivételek a szegedi szelvényben a kritikus nyári hónapokban állandó jelleggel (100%-os valószínűséggel) meglepően kis vízfo-