Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Kovács György: Az öntözés szerepe a magyar mezőgazdaságban

Az öntözés a magyar mezőgazdaságban 367 kolja. Nem zárhatjuk ki azonban ezzel azt a szükségtelen öntözést, amelyet rövidesen eső követ. Ennek gyakoriságát csak akkor csökkenthetjük, ha megoldjuk a mennyiségi csapadék-előrejelzést. A másodikként említett követelmény fontosságát a 8. ábrán bemutatott példa világosan szemlélteti, sőt jelzi a megoldás módját is. Láttuk, hogy az önálló vízforrásra alapított rendszerek rugalmasabbak, gyorsabban tudják az uralt területet vízzel ellátni. Ha figyelembe vesszük a harmadik igényt, amely szerint az egyszeri öntözés mennyisége viszonylag kicsiny legyen, számszerűen is becsülhetjük a nagy öntözőrendszerek kívánatos kiterjedését. Az egyszeri vízborítást 50 mm-re választva és feltételezve, hogy 5 napon belül a teljes területet ilyen mennyiségű vízzel kívánjuk ellátni, 10 mm/nap értéknek megfelelő vízsugarat kell biztosítanunk. Ez ezer hektáronként mintegy 1 m

3/s hozam szolgáltatását jelenti. Az ötödik követelmény figyelembevétele indokolja, hogy az öntözővizet szolgáltató szivattyútelep a vízrendezés hatékonyságának biztosításához szükséges átemelőteleppel összevonva létesüljön, sőt ha lehetséges azzal azonos legyen. Idézzük a síkvidéki vízrendezéssel foglalkozó tanulmányból (Kovács 1978), hogy akkor 10 ezer hektáronként 4 4-5 m

3/s teljesítőképességű szivatytyúkapacitás biztosítását tartottuk szükségesnek. A teljes terület 60—70%-át öntözésre berendezve az előbb említett igény szerint ennél nagyobb 6-ь7 m

3/s teljesítőképességű szivattyútelep létesítése lenne kívánatos ilyen nagyságú területen, az öntözővíz gyors szétosztása érdekében. Ha azonban a terület minden részére kiterjedő vízpótlás idejét másfélszeresre növeljük (amely a határtenziónak nem teljesen egyidejűleg mutatkozó eltérése miatt elfogadható kompromisszum) elképzelhető, hogy a két vízgazdálkodási ágat szolgáló szivattyútelep ne csak együtt létesüljön, hanem azonos legyen, ami lényegesen csökkenti a beruházási költséget. Ez a választás — és az energiatakarékosság követelménye — egyben azt sugallja, hogy a víz szétosztására kis nyomással működő rendszert alakítsunk ki. A harmadikként (viszonylag kis terhelés egy öntözés során), és a negyedikként (kis szétosztási veszteség) felsorolt követelmény kelégítése érdekében ezért a flexibilis tömlők alkalmazását lehet fejlesztési célként megjelölni, amelyek közvetlenül csatlakoznak az elosztás elsődleges elemeit alkotó és a szivattyúteleptől elvezető felszín alatti kisnyomású vezetékekre. A vázolt szemlélet realitását a műszaki gyakorlat fejlődése is jelzi már (Dóra 1978). A síkvidéki vízrendezés koncepciójának vizsgálatakor (Kovács 1978) már arra a megállapításra jutottunk, hogy — a topográfiai adottságoktól függően — öt-, tízezer ha között kell kiválasztanunk azt a területnagyságot, ahonnan a belvizeket egy szivattyútelep és egy emelt szintű tározó közvetítésével a befogadóba juttatjuk, ami vagy vízfolyás vagy meglevő belvízcsatorna is lehet. Ez megfelelő méretű egység az öntözőrendszerek kialakítása szempontjából is. A folyó vagy a belvízcsatorna biztosíthatja a folyamatos vízpótlást, a tározó a csúcsidény kielégítését teszi lehetővé, a szivattyútelep pedig a szétosztáshoz szükséges energiát adja meg a víznek. Ez a fejtegetés már jelzi, hogy az elsőrendű belvízcsatornák kettős működését nemcsak fenntartandónak, hanem fejlesztendőnek tartjuk. Ezeknek az a hátránya, hogy a vízrendezés üzemközi rendszereibe visszaduzzasztanak, megszűnik amint a gyűjtőket átemeléssel csatlakoztatjuk a befogadó csatornákhoz, ez pedig elengedhetetlen követelmény a talajnedvesség-szabályozáshoz szükséges energia biztosítása érdekében. Ebben az esetben viszont a költségcsökkentés érdekében feltétlenül kívánatos, hogy használjuk meglevő csatornahálózatunkat az öntözővíznek a területi elosztóközpontokhoz történő juttatására is. Az ismertetett műszaki megoldás a fejlesztésnek csak egyik lehetséges változatát vázolja, és annak sem részleteit adja, hiszen egyes technológiai elemek a helyi adottságtól nagymértékben függenek. Lényege az elgondolásnak az, hogy a víz-