Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

KÖNYVISME IÍTETÉ S I)H. ERDÉLYI MIHÁLY: A MAGYAR MEDENCE HIDRODINAMIKÁJA HYDRODYNAMICS OF THE HUNGARIAN RA SIX VITUKI Közlemények 18. (Budapest, 1979) 82 oldal magyar és angol nyelven Ivóvízellátásunk több mint egyharmadát medenceterületeink rétegvizei biztosítják, hévízkincsünk nagyobb része a medencék mélyben települt rétegeiben található. Igénybevételük az utóbbi 2 évtizedben megkétszereződött és kitermelésük fokozása a jövőben is szükségszerű. Az elmúlt 2 évtizedben a VITUKI-ban végzett hidrogeológiai kutatások — amelyekben döntő része volt Erdélyi vizsgálatainak — a víztároló képződmények térbeli helyzetének, kőzetfizikai és a természetes állapotra vonatkozó hidrodinamikai viszonyainak meghatározásával megfelelő tudományos alapot adnak a felszínalatti víztermelés további fejlesztéséhez, hatásának vizsgálatához és előrejelzéséhez. Erdélyi könyve az általa e téren végzett, ill. irányított 2 évtizedes kutatómunkának összefoglalása, melyben komplexen alkalmazza a hidraulikai, geológiai, geofizikai, vízkémiai és geotermikus kutatás eredményeit. A Magyar Medence felszínalatti áramlási rendszerét e könyv összefüggő egészként, egységes szemlélettel mutatja be, felismerve a regionális felszínalatti áramlási rendszerek általános jellegzetességeit, s ezzel egyben iskolapéldája lehet a hasonló regionális felszínalatti áramlási rendszerek vizsgálatának. Rövid vízföldtani áttekintés után ezt az egységes áramlási rendszert mutatja be a poteciálviszonyokon keresztül; a lefelé csökkenő nyomású területeket, mint az utánpótlódás; a felfelé csökkenő nyomásúakat, mint a megcsapolás; a hidraulikus esés nélkülieket pedig mint pangó vizű területeket mutatja be gazdag térkép és ábraanyaggal illusztrálva. A függőleges piezometrikus gradiens térkép és a potenciálszelvények szerkesztésével Erdélyi rendkívül szemléletesen és egyénien mutatja be a potenciáleloszlást. A függőleges, rélegződésre merőleges áramlás lehetőségének bemutatása nagy gyakorlati jelentőségű a fokozódó víztermelés utánpótlódásának szempontjából, hiszen a leszivárgó vizek mennyiségének a termelésbe vont rétegek nyomásának csökkenésével növekedni, a felszivárgó, s így a termelés számára elvesző mennyiségnek pedig csökkennie kell. Számszerű értékeket a függőleges áteresztőképességre, illetve a természetes állapotban áramló víz mennyiségére — bár végzett ilyen kutatásokat — nem ad a szerző, célja az áramlási rendszer törvényszerűségeinek, mechanizmusának bemutatása. A potenciálviszonyok és az áramlások közötti feltételezett kapcsolatot Erdélyi nagyszámú, a vízminőségi és hőmérsékleti adat szemléletes és meggyőző feldolgozásával igazolja. Bemutatja az utánpótlódási, a megcsapolási és a pangó víz területek jellegzetes víztípusait, az összes oldott sótartalom, a keménység és a kloridtartalom jellegzetes alakulását térképek és vízkémiai szelvények segítségével. A keménység csökkenése, az oldott só és a kloridtartalom növekedése az áramlási pálya mentén; pangó vizű területek vizének nagy sótartalma, a felszivárgó mélységi vizek és a szikes területek közötti kapcsolat, a gázos vizű területek elterjedése, a jó utánpótlódású területek kisebb hőmérsékleti gradiense mind beleillenek abba a nagyszabású áramlási képbe, amit a szerző felrajzolt. A szerző vízkémiai és hőmérsékleti módszerekkel olyan lokális szivárgási anomáliákat is bemutat, amelyek csak ilymódon ismerhetők fel. A könyv nemcsak a felszínalatti vizekkel foglalkozó hidrogeológusok számára alapvető munka, hasznos a szénhidrogénkutatás szempontjából is: felismeri a felszínalatti szivárgás, a pangó vizű rétegek és a szénhidrogének felhalmozódása közötti összefüggést, ezzel bemutatva a vízkémia szerkezetkutató szerepét.