Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

342 Sárdi András: Műholdak a vízgazdálkodásban A NOAA-5 VHRR-IR képén a világos árnyalatok az elöntött területeket jelölik. A "helyesbített 1:1 000 000 méretarányú infra kép a ZTS megfelelő alaptérképét felhasználva árvízi elöntési térképként használható. A térkép az árvíz kiterjedését a víz és a föld hőmérsékletkülönbsége alapján ábrázolja. Ilyen, a 3. ábrán látható, térkép készült a felhőtlen napokon április 21-én, 26-án és május 1-én. Az árvízi elöntési területek mérése után meghatározták a lefolyás irányát. A draytoni maximális vízállásra vetítve becsülték az árvíz lefolyását. Amikor április 16-án bekövetkezett a tetőzés Draytonnál, az előre becsült elöntési területek egyeztek a műholdképek alapján készített elöntési térképeken levőkkel. A fentiek alapján mondhatjuk, hogy a NOAA VHRR—IR adatok felhasználhatók a nagyobb folyók, nagyobb árvizeinek megfigyelésére. A továbbiakban számítógépes programokat és ábrázolást feltételezve a várhatóan veszélyeztetett területekről gyors térképet lehet készíteni, s ezek alapján a kárelhárítás tervezését és a mentőszolgálat riasztását el lehet kezdeni. 4. A mfiholdmegfigyelések korlátai A műholdak felhasználhatóságának műszaki és meteorológiai korlátai vannak. A meteorológiai korlát elsősorban a felhőtakarás. A látható és láthatatlan tartományban az észlelést teljes egészében gátolja. Ez az oka annak, hogy felhőborított területeket, ha nem kifejezetten a felhőborítottság térképezése a cél, nem vizsgálnak. Inkább műszaki problémának fogható fel a topográfiai képződmények okozta árnyékhatás kiküszöbölése pl. a Sierra Nevada hegyes vidékén. Ugyanis az olvadó hófelületről visszaverődő sugarak az infravörös közelében vannak, s az érzékelők ebben a kb. (0,7 цш-2,4 |j.m) tartományban gyakran mutatnak kevesebb hófedettséget mint az azonos időben nyert látható képek. A probléma megoldható a műholdak átvonulási idejének helyes megválasztásával. Az említett korlát csak a sarki pályán haladó műholdaknál játszik szerepet. A geostacionarius műholdaknál (így GOES holdaknál) földrajzi probléma jelentkezik. Ugyanis a földrajzi szélesség 50. foka határt szab az egyenlítő felett álló műholdak megfigyelőképességének. így pont a sarkkörön túli folyók nem figyelhetők meg, pedig itt van a legtöbb, jég okozta probléma. A jelenleg működő műholdak — a LANDSAT kivételével — ebben a rendszerben kb. 1 km felbontóképességűek, azaz 2 km-nél kisebb folyóvölgyet, illetve folyót és annak kiöntéseit nem tudják érzékelni. A megfigyelésnek időkorlátai is vannak, az északi területeken csak 12 órás időközökben lehet a műholdakról észlelni. * * * összefoglalásként megállapítható, hogy a NOAA GOES műholdak rendszere, korlátai ellenére, rendkívül hasznos a környezet színoptikus megfigyelésére. így a vízügyi tervezésekhez gyors, áttekintő, s a valóságnak megfelelő információkat ad. 3. ábra. Árvízi elöntési térkép