Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
329 Hozzászólás Mind a hazai, mind az amerikai szakirodalomban (Yarnell 1934) egyedül csak a „csúcsíves pillérre" megállapított határérték szerepel, valószínűleg azért, mert a két határérték értelmezési tartományukon belül igen közel áll egymáshoz. E határérték alatt — Yarnell ismertetése szerint — a víz csak csekély akadályoztatással halad át a szűkületen és nincs leválás. A Relibock-képletnek a cikkben közölt grafikus megoldása jó. Ellenben a cikkben szereplő 1. pédában a duzzasztás értéke Hehbock-kv\)\eiie\ számolva helyesen 0,09 m, a cikkben hibásan szerepel 1 méter. Bradley-képlettel számolva ez az érték 0,06 m. Л két érték közül a Brad/ey-képlettel számított a jobb, hiszen a hídfőkkel kisebb sebességű területrészeket vettünk el. Véleményem szerint érdemes lenne a cikkben és az új szabványban is szereplő Bradley-féle eljárást általános használhatósága érdekében közreadni. Kétségtelen, hogy a vlzhozamszűkítési viszonyszám számítása nehezebb, mint a szelvényszűkítési viszonyszámé, de előnyeire való tekintettel határozottan javasolható. IRODALOM Böröcz I.: Hídpillérek duzzasztását számító képletek összehasonlítása, Hidrológiai Közlöny 1947. 5—8. Starosolszky Ő.: Vízépítési hidraulika. Műszaki Könyvkiadó, 1970. MSZ 11 447—-79.: Hidak és átereszek hidraulikai számítása. Yarnell, D. L.: Bridge piers as ehanel obstructions. Technical Bulletin, No 442., 1934. Ondruss Lajos 2 válasza a fenti hozzászólásra A cikkünkben bemutatott méretezési segédlet kizárólag kisvízfolyásokra és a gyakorlatban előforduló hullámtér nélküli egynyílású hidakra vonatkozik. A tanulmány egy 1978-ban készített MÉLYÉPTERV műszaki fejlesztési feladatra és tanulmányra épül. Ekkor csak a VMS—113 —72 állhatott rendelkezésre. Természetesen felhasználtuk a „Hozzászólás" idézett szakirodalmának 1978 előtti anyagait, a BME Vízépítési Intézete modellkísérleteinek eredményeit, figyelembe véve a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság által összeállított szabványjavaslatot (OVH SZ—237) is. Bukovszky György „Segédlet a kisvízfolyások hídjainál fellépő duzzasztás és sebesség számításához" c. összeállításában (lásd OVH : A Vízgazdálkodás Műszaki Fejlesztési Eredményei 1974-76. 1.3.2. pont) írja, hogy a MNOSZ 15 202-52 sz. hatályon kívül helyezett szabvány (amit egyébként a 28/1965. OVF—KPM sz. együttes utasítás írt elő) ... „a Rehbock-képletet tartalmazza és ... a Rehbockképlettel való számítás roppant kényelmetlen". Ezért került sor kismintakísérletek végeztetésére, ami kétségtelenül a legkézenfekvőbb megoldás. A BME kísérleteinek eredményei a modellkísérletben szereplő szelvényalakhoz és vízmélységhez közelálló medrekre használhatók közvetlenül. A MELYÉPTERV vízrendezési tervezési munkáinak zöme kisvízfolyásrendezés és csaknem minden esetben a keresztezést műtárgy egynyílású kishíd. Tekintettel a tervezési igényre és pontosságra, és arra, hogy a VMS 113—72-ben javasolt képletek — a Rehbock-képlet kivételével — nem a duzzasztást adják meg, illetve a Rehbock-képlet érvényességi határai is ellentmondásosak — a MÉLYÉPTERV szükségesnek látta a probléma tisztázását, tervezési segédlet kidolgozását, 2 Ondruss Lajos oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI) Műszaki Fejlesztési Intézetének tudományos főmunkatársa.
