Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A dunai kavicskotrás 321 van. Ezért a rekonstrukció nélkülözhetetlen, melynek során Budapest beton adalékanyag ellátása és a kotrási helyek állandó távolodása miatt, a többlet szállítókapacitást is növelni kell. A következő évekre ütemezett mennyiségi igényeket vagy közeli öblözeti kotrási területek biztosításával, vagy a vízi szállítópark és az ehhez szükséges létszám nagymértékű növelésével lehet kielégíteni. A beruházások és a létszám ugrásszerű növelésének gazdasági korlátai vannak, éppen ezért megvizsgáltuk a közeli öblözeti kotrások lehetőségeit. A közeli öblözeti kotrások részben a szállítási távolság csökkentését és a szállítópark hiányát enyhítenék. Az öblözeti kotrás a Dana Budapest alatti szakaszán — Szalkszentmártonnál és Adonynál — 2 — 3 év múlva nélkülözhetetlen lesz, mert a hajóútban Paks térségéig teljesen elfogy az anyag. Az öblözeti kotrások nélkülözhetetlensége Budapest és több vidéki létesítmény építése szempontjából teljesen egyértelmű. Csak a hajóútbani kotrás engedélyezése esetén évi 4 millió m

3 kitermelést figyelembe véve, évente 10—12 km-rel kellene a Dunán feljebb haladni. Ezzel az ütemmel számolva 10 év alatt a szállítási távolság 100—120 km távolságra növekedne. A szállítási távolság ilyen ütemű növekedésének — melynek többmilliárd forint értékű szállítópark költségnövekedési igénye van — öblözeti kotrás nélkül a rekonstrukció megvalósításával sem lehet eleget tenni. A kavicstermelés állandó fokozása és a hordalékpótlás csökkenése a dunai hajóútban levő kavicsvagyon teljes kimerüléséhez vezet. Mindezekből szükségszerűen jelentkezik az a megoldás, amely szerint a kotrási lehetőségeket több érdekelt szerv és szakember bevonásával komplex kérdéscsoportként kell vizsgálni. Ennek a vizsgálatnak eredményeként célszerű a kotrásokat kiterjeszteni az egész mederre és a hullámtéri területekre, szigetekre, valamint az öblözetekre. Az öblözeti kotrások vonatkozásában már kezdeti eredményekről is szóihalunk. A 2 évvel ezelőtt elkezdett munkánk nyomán az öblözeti kotrás megvalósítására irányuló törekvéseink — a kezdeti és jelenlegi nehézségek, akadályok ellenére — annyira biztatók, hogy Pilismaróton és Szalkszentmártonnál megindulhatott az előkészítőmunka. Sajnos a Szentendre-szigeten és a Csepelszigeten az öblözeti kotrás megvalósítására irányuló törekvéseink — az OVH és KPM szakembereinek tomogatása ellenére — eddig teljesen eredménytelenek voltak. Ezt a kérdést magasabb szinten tovább kell vitatni, mert a népgazdaság nem engedheti meg, hogy Budapest építőipari kavicsellátását a Szigetköz térségéből, mintegy 170 km távolságról oldjuk meg. Sok milliárd forint befektetést és nagy létszámot igényel, amikor Budapest térségében 25 — 30 km távolságra hatalmas kavicsvagyon található, és ez több évtizedre elegendően olcsón kitermelhető. A Szentendre-szigeten és a Csepel-szigeten, mint hatalmas területeken, környezetvédelmi szempontból sem okozhat gondot a kavicskitermelés következtében keletkező bányató, mert ez víztárolásra, vízműkutak telepítésére, üdülő és vízisport célokra, hajók téli tárolására stb. kedvezően hasznosítható, és esztétikai szempontból is elfogadhatóvá tehető. A Duna magyarországi szakaszán a nemzetközi hajóút biztosítását és a folyamszabályozási munkákat a folyami kavicstermeléssel — eszköz és költségmegtakarítási szempontból — hosszú éveken keresztül eredményesen össze lehetett hangolni. A FOKA a nemzetközi hajóút biztosítási és a folyamszabályozási munkákat úgy végezte, hogy közben az építőipar számára nélkülözhetetlenül fontos beton adalékanyagot is termelt. Az utóbbi időben azonban a dunai kavicskotrás terüle10 Vízügyi Közlemények