Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Nagy műtárgy munkagödör szigetelése 307 megépíteni. Itt már a hagyományos munkagödör aiakítási módszerek nem voltak alkalmazhatók. Ez tette szükségessé, hogy egy olyan megoldást keressenek, mely a többi öt műtárgynál is alkalmazható. A munkát a részletes feltárással kezdték, melynek keretében vizsgálták a talaj szerkezetét, meghatározták a szemeloszlási görbéket stb. és a számos adat alapján meghatározták az átlagos szemcseátmérőt és a hézagtérfogatot. Próbaszivattyúzással mérték а к áteresztőképességi együtt hatót. Külön mérték a k v-1 és a k h-t. A függőleges k v értéket egy erre a célra szerkesztett berendezéssel határozták meg. Elvégezték a Dupuit-összefüggéssel a számításos ellenőrzést is. Számos modellkísérletet is végeztek még. A vizsgálatok és a különböző kísérletek végrehajtása után döntöttek a munkagödör helyszínrajzi kialakításában. Az első fessenheimi műtárgy munkagödrénél nemcsak a fenék-, hanem az oldallehatárolás is injektálással készült. A biztonság növelése érdekében a munkagödörbe 7 nyomáscsökkentő kutat építettek be és a terepmozgás megfigyelése céljából észlelőpontokat helyeztek el. A szigetelt munkagödrön kívül 4 vízszintészlelő kutat is telepítettek. Az injektáló csápokat védőberendezéssel juttatták a kívánt mélységbe (30—40 m). Utána helyezték el az injektáló csöveket és a csövek befogását biztosító ágyazóhabarcsnak a köpeny és injektáló cső közé való bejuttatásával egy időben húzták ki a köpenycsövet. Injektáló anyagként agyag—cement habarcsot alkalmaztak a függőleges lezárásnál, agyaghabarcsot a fenékinjektálásnál, amit szükség szerint szilikagéllel is kiegészítettek. Az építési idő 7 hónap volt, ebből 6 hónap az építéshez, 1 hónap pedig az ellenőrzéshez és a javításhoz volt szükséges. Itt jegyezzük meg, hogy a munkagödrön belül megfigyelések céljából 12 megfigyelő kutat (piezométert) építettek be. A munkagödör megnyitásának kezdetétől igen szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be. Állandó éjjel-nappali felügyeletet tartottak. Ez a munka egy merőben szokatlan és új eljárás volt, amelyet elsősorban a vízépítési létesítményeknél, de ezidőtől kezdve számos mélyépítési munkánál is alkalmazták, mint pl. atomerőműveknél, nagy épülettömbök alapozásánál stb. Az ismereteit megoldást alkalmazták a vogelgrüni műtárgynál is. A munkagödör szigetelése hasonló volt a fessenheimihez. Marckolsheimnél egy új kivitelezési eljárást alkalmaztak. Itt a munkagödröt függőlegesen lezáró, két oldalát 65 cm vastag beton résfallal helyettesítették. Abban az időben ez mint kísérleti munka egy további lépés volt a réseléses technológia térhódítása felé. A résfalas megoldásnak a gazdasági előnyei olyan jelentősek voltak, hogy Rhinaunál már a teljes függőleges körülhatárolás résfalas módszerrel készült. Az előzőekben említett munkagödör szigeteléseknél a fenékinjektálás furatkiosztása 10x10 m volt. Az ismertetett megoldásoknál a vízzárófenék mélységét úgy határozták meg, hogy a földmunkák után a fenék felett maradó földanyag súlya kiegyenlítse a talajvíz felhajtó erejét. A munka folyamán további ésszerűsítéseket hajtottak végre. Alaprajzilag a legkisebb alapterületre törekedtek, a fenékvastagságot 5 m-re csökkentették, és a Fessenheimnél beépített biztonsági megcsapoló szelepeket is elhagyták. Az elért eredmények közül ki kell emelni a következőket: Fessenheimnél a földmunka befejezése után a vízzáróteknőn belül 115 l/s értéket nem lépte túl a beszivárgó vízmennyiség. A vogelgrüni erőműnél a munkagödörben 21 m-rel a talajvízszint alatt a szivárgásból adódó kiszivattyúzandó mennyiség 62 l/s volt. 9*
