Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Csoma János-Kovács Dezső: A Duna Rajka-Gönyű közötti szakaszán végzett szabályozási munkák hatása

288 Csorna J. és Kovács D. A gázlós napok, valamint a DB —25 dm vízállások tartóssága közötti összhang hiánya és az abból levezethető következtetések az 4.1. fejezetben elmondottakat támasztják alá. 5. A szabályozások hatásának értékelése Az 1963 óta végzett közép- és kisvízszabályozások hatásának értékelésénél — a bemutatott vizsgálatokból is láthatóan — komoly nehézséget jelent az a tény, hogy a Rajka —Gönyű közötti szakasz medrének alakulását a vizsgált időszakban az alábbi tényezők együttesen és kölcsönhatásban befolyásolták : — a szakaszosan és a két parton különböző időben elvégzett középvízszabályozás (egységes főmeder kialakítása és a mellékágak rendezése), — a szakaszon elvégzett kisvízszabályozások (Rajka, Gabcikovo, Nagybajcs), — az elvégzett nagy volumenű kotrási munkák, — a vízjárás és az ezzel összefüggő hordalékjárás. Megjegyezzük, hogy a kotrások mennyisége átlagosan és nagyságrendileg megegyezik azzal a hordalékmennyiséggel, amit minden eddigi vizsgálat és számítás a szakaszon lerakódó hordalék közelítő mennyiségeként becsült, illetve adott meg. Ebből következik, hogy a szabályozások hatása és haszna elsősorban a hordaléknak a szakaszon belüli elrendeződésében, az egyenletes hordalékszállítás és lerakódás kialakításában, a meder célszerű átrendezésében keresendő. (Egyébként ez volt a kitűzött cél a szabályozást megalapozó irányelvek kidolgozásánál is.) o.l. A középvízi szabályozások hatásának értékelése Az egységes partvonal kiépítése, a mellékágak töltőbukóinak megépítése és az ágak belépcsőzése lényegesen és kedvezően módosította a Felső-Dunán a levonulási viszonyokat. A töltőbukók kiépítési magasságáig, azaz a DB +2 m szintig megvalósult a kis- és középvizek összefogása. A kedvező hatás elsősorban abban kereshető, hogy az összefogott vizek energiája nem forgácsolódik szét, hanem hatékonyabban végzi a meder átrendezését, egyenletesebbé teszi a hordalékszállítást. Tekintettel arra, hogy a megépült új kisvízszabályozási művek koronaszintje DB +1,3 m-en van (azaz csak 0,7 m-rel alacsonyabban, mint a töltőbukók), a közép- és kisvízszabályozás hatása egymást nyilvánvalóan erősíti és a mederállapot javulása elsősorban ott mutatható ki, ahol mindkét szabályozás megvalósult. A töltőbukók rendszere módosította a mellékágak feltöltődési folyamatát. A kavicsvisszatartó gátakkal és közbenső zárássorozatokkal együtt a mellékágakban kedvezőbb feltételeket teremtett a vizek levonulásához. Kimutathatóan csökkentek a partrongálódások és a szabályozási müvek tönkremenetele is. A DB +3 magasságban kiépült egységes partok a szabadon tartott partmenti sávokkal együtt kedvezőbb feltételeket teremtettek a nagyvizek levonulásához is. A parti sávok rendezése, füvesítése rendkívül jól sikerült beavatkozásnak minősíthető. A főmeder mentén egy olyan, hidraulikailag kedvező tulajdonságokkal rendelkező sáv alakult ki, amely feltétlen javítja az árvízlevezetési viszonyokat is (konkrét mérési tapasztalatok még nincsenek).