Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Csoma János-Kovács Dezső: A Duna Rajka-Gönyű közötti szakaszán végzett szabályozási munkák hatása

284 Csorna J. és Kovács D. 4. A gázlók alakulása 4.1. A gázlók értelmezése morfológiai, hajózási és kitűzési szempontból A Felső-Duna gázlói a dunai hajózás jelentős akadályai voltak a múltban és ha kisebb mértékben, de azok maradtak napjainkig is. Bár a gázlók vizsgálatának, rendezésének célja egyértelműen a hajózási viszonyok fenntartása, illetve javítása, a probléma megközelítése különböző — pl. a hajóút méretei, kitűzési — szempontból nem mindig és nem teljesen egyértelmű. Morfológiai szempontból akkor beszélünk rossz gázlóról, ha a sodorvonal (a legnagyobb mélységek vonala) az inflexióban nem a meder közepetáján és nem folyamatos mélységváltozásokkal megy át az egyik oldalról (tetőpontból) a másikra. így morfológiailag rossz lehet a gázló akkor is, ha hajózási akadályt nem képez (a szükséges mélység és szélesség rendelkezésre áll), de hajózási szempontból rossz lehet a morfológiailag jó gázló is, ha a szükséges hajóútméret nincs biztosítva. A szabályozás célkitűzéseit tekintve hajózási szempontból a Duna Rajka— Gönyű közötti szakaszán akkor beszélünk gázlóról, ha valamelyik mederszakaszon (szelvényben) az 1966. évi DB-vízszint (legkisebb hajózási és szabályozási vízszint) alatt nincs meg a dunabizottsági ajánlásokban szereplő 25 dm vízmélység és 120 m szélesség. A mederváltozások értékelésénél részletesen tárgyaltuk a DB —25 dm mélységhez tartozó szélességek változását, illetve a szakaszon jelenleg rendelkezésre álló hajóútméreteket. Ebből világosan kitűnt, hogy az 1966. évi DB-vízszint alatt a szükséges méretek néhány szakasztól eltekintve rendelkezésre állnak és a geometriai méretek 1962 óta általában javultak. Megállapítható tehát, hogy a vizsgált szakasz morfológiailag a jelenleg érvényes hajózási előírásokat csaknem teljes egészében kielégíti. A gázlók kitűzésénél és jelentésénél (statisztikai nyilvántartásánál) lé]) be a morfológiai, geometriai adottságok mellett a kitűzés módszerének és a vízjárásnak a hatása. A gázlójelentésekben megadott vízmélység, illetve szélesség ugyanis az adott időpont vízjárásához (a tényleges vízszinthez) tartozó érték, így a DB-nél kisebb vízhozamok (vízszintek) esetén akkor is van gázló, ha a mederszakasz morfológiailag kielégíti az ajánlásokban és a szabályozás célkitűzéseként megadott követelményeket. így tehát a gázlójelentések önmagukban nem jellemzik a hajóútméretek előírás szerinti biztosítottságát. Figyelembe kell venni a vízmércéken az adott időpontban észlelt vízállásokat is. Az a körülmény, hogy a hajóút méretét egy meghatározott és hosszabb időszakban érvényes vízfelszínhez (DB-vízszinthez) viszonyítva kell bizto'sítani, változó meder esetén további nehézségeket vet fel. Ha a meder emelkedik, a DBvízliozam szintje is emelkedik ugyan, de a gázlókon az esésviszonyok változása miatt nem azonos mértékben, így a biztosított mélység relatíve csökken. Ha a meder mélyül, a DB-vízhozam szintje is süllyed és a ténylegesen mért mélység kisebb lesz az előírtnál, bár a mederállapot morfológiailag a kötött (DB) vízfelszínhez viszonyítva javul. Mindezek miatt a napi gázlójelentések — szakszerű és hibátlan mérést és kitűzést tételezve is fel — a gázlók alakulása szempontjából csak megfelelő korrekciók és kritika után hasznosíthatók. 4.2. A szakasz jellemző gázlói és a gázlós időszakok tartóssága A kis- és középvízszabályozás, valamint a mederfenntartás munkálatai, amelyet 1963 óta az új szabályozási elveknek megfelelően végeznek, a természetes vízjárási viszonyokkal kölcsönhatásban több olyan pozitív változást eredményeztek, amelyek a szakasz gázlóinak alakulásában is megnyilvánulnak. Az 1962