Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Csoma János-Kovács Dezső: A Duna Rajka-Gönyű közötti szakaszán végzett szabályozási munkák hatása

A felső-dunai szabályozási munkák 281 Az évenkénti adatokból egyértelműen nyomon követhető, hogy a mederviszonyok (hajózási szélességek) 1962-től kezdve — az 1965—67. évi közbenső roszszabbodás után — javultak. A javulás mértékét részletes statisztikai számításokkal is kimutatták. A 150,120, ill. 80 m-nél szélesebb szelvények gyakoriságát а V/. táblázat mutatja. VI. táblázat A szelvényszélességek gyakoriságú Szakasz 150 m 120 m 80 in Szakasz 1962 1976 1962 1976 1962 1976 Szakasz gyakoriság [%] 1850,0—1841,8 18,0 62,5 60,0 91,4 80,0 100,0 1841,6—1832,8 34,0 40,0 72,0 79,0 97,0 97,0 1832,0—1824,2 17,0 54,0 38,0 70,0 76,0 83,0 1824,0—1816,2 18,0 20,0 40,0 65,0 78,0 98,0 1816,0—1809,2 20,0 38,0 54,0 64,0 94,0 96,0 1809,0—1800,2 36,0 74,0 87,0 91,0 96,0 99,0 1800,0—1790,0 77,0 85,5 97,5 92,0 100,0 100,0 Megjegyezzük, hogy a fenti szélességek alatt a hajózás szempontjából hasznos szélesség értendő, a szelvényszélességekből a keresztirányú művek (sarkantyúk) térségében az inaktív szélességeket levontuk. A VI. táblázat alapján megállapítható, hogy a DB—25 dm szinthez tartozó szélességek a felső szakaszon jelentősen, lejjebb kisebb mértékben nőttek. Rosszabbodás egyedid az 1800 fkm alatt, a 120 m szélességnél mutatható ki. Az egyes szakaszok hajóút viszonyainak kimutatható javulása kapcsolatba hozható az elvégzett kis- és középvízi szabályozásokkal, valamint a kotrásokkal. A kisvízszabályozások hatása a keresztirányú művek környezetében egyértelműen kedvező; a többi szakaszon azonban nehezen választható el a szabályozások, illetve a kotrások mederre gyakorolt hatása. A nagyjából 1970 óta kimutatható mélyülési tendencia értékelésénél nem lehet eltekinteni a vízjárás hatásának számba vételétől sem. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a mederalakulás az érkező hordalék mennyiségével, az pedig a vízjárással van szoros kapcsolatban. Az 1970 utáni éveket vízjárási szemponlból értékelve megállapítható, hogy az utolsó hat évből négy kifejezetten száraznak, egy átlagosan nedvesnek (1974) és egy pedig rendkívül nedvesnek (1975) minősíthető. Átlagosan tehát hat év száraz, ebből következőleg hordalékszegény volt. Ebben az esetben pedig a mederben az átrendeződési folyamatok dominálnak, a kotrások mélyítő hatását pedig kevesebb érkező hordalék egyensúlyozza. Az 1970 utáni mélyülő tendencia így összefüggésben van az időszak vízjárásával is. A kis- és középvízi meder alakulásával kapcsolatban összefoglalóan megállapítható, hogy — 1962 — 70 között a viszonylag nedvesebb időszak, a nagyvizes évek és az ezzel összefüggő fokozott hordaléklerakódás miatt a mederállapot az elvégzett és megkezdett szabályozások, valamint a kotrások ellenére lényegesen nem változott,