Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Bartha Péterné-Bartha Péter: Az 1979. évi tiszai árvíz hidrometeorológiai viszonyai

Az 1979. évi tiszai árvíz 215 V. táblázat V második árhullám (előzésének előrejelzései Folyó Vízmérce Előrejelzett tetőzés Időelőny Tetőzés Eltérés Folyó Vízmérce [cm] [nap] [cm] [cm] Tisza Vásárosnamény 870 ±30 1 854 16 Záhony 680 ± 30 2 674 6 Tokaj 825 ± 30 4 -55 870 ± 25 3 880 -10 890 ± 10 1/2 10 Tiszafüred 770 ± 30 8 -18 790 ± 20 5 788 2 770 + 15 4 -18 Szolnok 880 ± 35 12 -24 910 ±30 9 6 910 ±25 8 904 6 910± 15 5 6 910 ±15 t 6 Szeged 890 ± 40 14 48 875 ± 35 13 842 33 870 ±35 10 33 820 ±30 6 -22 Ez azonban nem az előrejelzési segédletek pontatlanságának, hanem a rendkívüli hidrometeorológiai helyzetnek a következménye volt. .1 második árhullám esetében más volt a helyzet. Bár az árhullám kialakulásá­nak körülményei hasonlóak voltak, de a levonulás feltételei már változtak, hiszen az árhullám elindulását nem követte egy rendkívüli hőmérsékletcsökkenés. Az előrejelzések tehát nemcsak a Tisza felső, hanem a középső és alsó szakaszára is megfelelőek voltak. Különösen jó volt az előrejelzés a kritikusnak mondható Tokaj — Szolnok szakaszra, hiszen itt a vízállások meghaladták, ill. megközelí­tették az eddig LNV-t. A sikeres előrejelzés elsősorban annak volt köszönhető, hogy több módszer alapján is készült előrejelzés és végül a kiadott központi előre­jelzés azok súlyozásával született. Az árhullám levonulása során a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok is készítettek előrejelzéseket az 1979-ben megindított előrejelzés-fejlesztési prog­ram keretében kidolgozott módszer segítségével (Bartha—Szöllősi 1980). A VITUKI által koordinált fejlesztési munka eredményeként kidolgozott új előrejelzési módszereket 1980-tól a VITUKI Országos Vízjelző Szolgálata is alkalmazni fogja. Következésképp az operatív előrejelzés területén az előrejelzések megbízhatósága várhatóan tovább javul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom