Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)
1. füzet - Szepessy József: Emelt szintű síkvidéki tározók építési lehetőségei
78 Szepessy József 500 mg/l alatt van, és ennek Na-része 30%-nál kisebb. Felületi öntözésnél ez a viszonylag nagy sótartalom azért engedhető meg, mert az egyes öntözések vízadagja mindig nagyobb, mint a gyökérzóna vízkapacitása, ezért minden öntözésnél bekövetkezik kisebb-nagyobb átmosódás, és a sótartalom egy része lejut a talajvízbe. Az esőztető öntözés vízadagjai jelentősen kisebbek, a víz sótartalma a gyökérzónában feldúsulna. Itt ezért lényegesen szigorúbb előírásokat kellene tenni. Esőztető öntözés esetén is elképzelhető lenne a vízadagok jelentős emelése, és evvel a talaj átmosása, ez azonban költséges energiapazarlással járna. Kovda ilyen esetekre azt javasolja, hogy a talajt időnként át kell mosni árasztóöntözéssel. Ehhez azonban a területet kétféle öntözésre is alkalmassá kell tenni, ami a beruházást növeli. Másik megoldást az átmosásra a terület drénezése jelentené. A sós víz minősége javítható hígítással és kémiai (gipszes) kezeléssel. Ez utóbbi hatására a víz Na-tartalma csökken, de összes sótartalma megnő, a kémiai javítás lehetőségének vizsgálatakor ezt is számításba kell venni. A belvízcsatornák vízminőségére összesített adatunk még nincs. Jó közelítéssel elfogadhatjuk azonban Filep és Tóth 1959-ben Észak-Tiszántúlon a Tiszaholtágak vizén végzett vizsgálatait: a holtágak többnyire egyben belvíztározók is. Itt 32 megvizsgált esetből csak 17 esetben volt a víz eredeti állapotban, vagy esetenkénti javítással öntözhető, 15 esetben a vízminőség vagy állandó javítást igényelt, vagy teljesen felhasználhatatlannak bizonyult. A csurgalékvizek újrafelhasználásának tervezésekor tehát döntő szempontként kell vizsgálni a víz minőségét, és ehhez feltétlenül figyelembe kell venni az öntözés módját is. Egy elvi összefüggés könnyen belátható. Egy terület öntözése, a csurgalékvíz rendszeres elvezetése nélkül a másodlagos szikesedés szempontjából egyenértékű azzal, ha az összes csurgalékvizet visszaöntözzük, mégha az előbbi „öntözővíz"-zel hígítva is. Egy terület sómérlegét csak úgy lehet javítani, ha a sós csurgalékvíznek legalább egy részét kivezetjük a rendszerből. El kell vezetni a kis lefolyást adó, ezért tömény belvizet, az öntözés csurgalékát (pl. a drénekből), ami a csatornarendszer tervezésére is visszahat. 4. A tározó főmeretei, üzemi rendszere Az eddig leírtakból az emelt szintű síkvidéki tározó célszerű méretéül a 10—15 millió m 3 adódik. Ekkora tározóteret 1—300 km 2 vízgyűjtőt véve alapul — a belvíz megtölt minden 3—5-ik évben, — a telt tározóból a vízgyűjtőnek kb. 25—60%-a öntözhető. Az öntözővizet a magas sótartalom miatt valószínűleg hígítani kell, esetleg elvezetve a sós belvíz egy részét is. A tározót minden esetben egyedileg kell méretezni, és az általa kiszolgált vízrendszerbe beilleszteni. Elhelyezését döntően befolyásolja a geológiai adottságokon túlmenően az is, hogy mi az összegyűjtött belvíz és az öntözővíz felhasználásának aránya, tehát mi az állami főmű és a tározó közt a vízmozgás jellemző iránya. Hazai vízrendszerekben az is valószínűnek látszik, hogy más irányból történhet a vízpótlás, mint amerre a tározó vízfeleslegének befogadója található.
