Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)
4. füzet - Domokos Miklós-Kovács György: Összetett szelvényű, alulról befolyásolt vízhozammérő műtárgy hitelesítése
Alulról befolyásolt mérőműtárgy hitelesítése 571 hangban van az 1.22 szakaszban megfogalmazott elképzelésünkkel, amely szerint mindkét részidőszakban kell lennie egy-egy olyan II* B, ill. H* c értéknek, amelynél kisebb tó-vízállások esetén H a értéke már nem #,-től, hanem Hj-tői függ. Az is látható az 5. ábrán, hogy a kisebb vízállások tartományában az észlelési pontok eléggé rendezetlen bolyt alkotnak, amelyen belül azonban jól elkülönül egymástól a „B" és „C" időszak pontjainak halmaza. Л H* B és H* c határértékek kijelölése céljából mindkét ponthalmaznak megrajzoltuk a baloldali burkolóját. Ezek a burkolók egyrészt a műtárgy-fenék H^ 0 ) = 7,32 m szintjében a H k ß = 0,30 m, ill. a H k c=0,52 m alvízi küszöbmagasságtól függőleges érintővel indulnak, másrészt a (3) szerinti 45°-os mércekapcsolati egyeneshez simulnak. (A burkolóknak nyilvánvalóan csak a H^ + H,. B, ill. Я, (0 ) + + H k C alvízi küszöbszintek feletti tartományban van fizikai jelentése, amit az ábrán is érzékeltettünk.) A felső érintési pontokhoz tartozó tóvízállásokra II* в = 7,85 m és ' (4) Hl с = 8,05 m adódott. A fenti II* B, ill. H* c értékeket meghaladó tóvízállások esetében H a értéke csakis a II, tóvízállástól függ és a (3) összefüggéssel számítható. Ennél kisebb tóvízállások esetében — a //Í H )+//, <//,-<//,* tartományban H a értéke mind II, mind Hj értékétől függhet; — a II, < H (, 0 ) + II k tartományban viszont H a értelemszerűen csakis II f-tői függ. A 1.22 szerinti egyszerűsítő feltevés értelmében azonban feltesszük, hogy a fenti két tartományt egyesítő teljes II, < Hf tartományban H a — gyakorlatilag elfogadható elhanyagolással — csak H f függvényeként is becsülhető. 1.24. II a meghatározása felvízi vízállásból (H, < Hf ) Az imént meghatározott Hf határértékek ismeretében a 6. ábrán felraktuk az olyan időszakok összetartozó (II f, ll a) értékeit, amikor a //,<//* feltétel teljesül, most is megkülönböztetve a „B" és a „C" időszak észlelési pontjait. Amint a 6. ábrán látható, mindkét időszak pontjai eléggé szorosan rendeződnek egy-egy görbe mentén. E görbék — a fizikai megfontoláson alapuló elvárással teljes összhangban — a megfelelő H k küszöbmagasságnál érintőlegesen simulnak a H,=H a, vagy d= 1 (vagy akár Q = 0) állapotot jellemző 45°-os egyeneshez és a #^ = 0,84 m értéknél gyakorlatilag egyesülnek egymással. (A II0,84 tartományban tehát biztosan megszűnik a fenékküszöbnek az alvízi vízállásra gyakorolt hatása.) A 6'. ábrán az előállítoLt két görbéről leolvasott néhány (Hf, H a) értékpárt, valamint ezekből számított d = H a/Hf visszahatási arányszámot numerikusan is megadtuk. A különböző d értékeket jellemző sugársort grafikusan is feltüntettük. Jól látható, hogy Q ill. H/ növekedésével — a fizikai elvárásnak megfelelően a AH mux = II f Ha esésveszteség értéke nő, a d = H a/H f visszahatási arányszám értéke viszont csökken. Ügy tűnik, hogy a 6'. ábrán megszerkesztett II„ = H a(IIj) görbék is eléggé megbízhatóan felhasználhatók a „B" és a ,,('." időszak hiányzó II a értékeinek pótlására.
