Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Petkó Gyula-Solti Dezső: Használt vizek újrahasznosítása, a ráiszapolt szűrők

428 Petkó Gy.—Solti D. metszetű szívótorkot áramlással szemben, melynél a belépő víz sebessége közel azonos a környező víz tömegével, így az áramvonalak megzavarását is elkerültük. Az eredmény valamivel jobb lett, de még nem elfogadható. A lebegőanyagtartalom radikális csökkentését az ún. kettős utóülepítéssel sikerült elérni. Ennek lényege, hogy a négy db. Dorr utóülepítő közül kettőt sorba kapcsoltunk és a másodikat csak kevéssel terheljük jobban, mint az ARWAG vízszükséglete. így elérhető volt, hogy az ARWAG tápvíz lebegőanyag-koncentrációja zömmel 15 mg/l alatt van. A komplex technológia szempontjából jelentős módosítást jelentett a korábban az előülepítőbe kerülő használt szúrőanyag útjának megváltoztatása. Az ARWAG vezérléséhez csatlakoztatva a szűrőlemosás kezdetén néhány percig egy külön beépített szivattyú működik, mely a kimosott szűrőanyag zömét az iszapszívó aknába juttatja, így ez már nem terheli az úgyis túlterhelt előülepítőt. A berendezés állandó felügyelet nélkül működik, tehát különös gondot kellett fordítani az esetleges külső zavaró körülmények káros következményeinek elhárítására. Ezért utólag néhány biztonsági berendezést építettünk be : A) A hidraulika és a klórozó injektor hálózati vízzel működik, ennek kimaradása klórozatlan víztermelést eredményezne. Egy nyomáskapcsoló segítségével, mely a hálózati víznyomást figyeli, annak veszélyes mértékű csökkenésekor, minthogy a hidraulikus csappantyúk is üzemképtelenek, leáll a szürőüzem. B) A klórpalack leürülését az ADVANCE klórozó indikátor tárcsájának elfordulása jelzi. A tárcsára szerelt kis mágnesrúd és egy Reed-relé segítségével a palack kiürülése esetén beavatkozó jel megy az automatika felé, mely leállítja a víztermelést és a berendezést cirkulációra kapcsolja. Ez a szűrőréteg esetleges lehullását akadályozza meg a függőleges szrűőelemekről. Egyidejűleg vészjelzés megy az ügyeletesnek. (Lásd 3. ábra) C) Ugyancsak cirkulácóra kapcsol a berendezés a szívóaknában elhelyezett úszókapcsoló révén, a tápvíz mennyiségének csökkenésekor. D) Áramszünet esetén, mivel a szűrés leáll, a klórömlést a klórozóinjektor működtető vezetékébe iktatott mágnesszelep gátolja meg. Korábban problémát jelentett magának a szitaszövetnek az időszakos eltömödése, ami egyértelműen megállapítható volt a kezdeti, tehát a szűrőanyagfelhordás utáni azonnali nyomásesés növekedésből. Ez néhány hetes üzem után ért el olyan mértéket, amely a ciklusidőt tűrhetetlenül lerövidítette. Ilyenkor a szűrőelemeket kiszerelve, egyenként vízsugárral és kefével tisztították meg, ami erősen munkaigényes volt. Később rátértünk a szétszerelés nélküli, tömény klórvizes mosásra. Kb. 2—3 g/l-es aktívklór tartalmú hipokloriddal, zárt cirkulációt fenntartva 1 órát, majd még áztatással 2 órát kezelve a szűrőelemeket, lemosás után az eredeti nyomásesés állt vissza. A módszer nyilvánvalóan a szitára rakódott iszap tapadóképességének oxidáció révén történő csökkenésén alapszik. Az üzemkiesések elkerülésének érdekében később beépítettünk egy előklórozót, mely 3 g/m

3-es dózissal üzemel. Jelenleg kb. 1 éves üzem után még nem tapasztalható a kezdeti nyomásesés növekedése. A szürőanyagok kiválasztása Az optimális szűrőanyag kiválasztását elsősorban az üzemi körülmények és a minimális költségre való törekvés a még elfogadható szűrtvíz minőség mellett, szabta meg.