Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Szesztay Károly: A vízgazdálkodás vízháztartási adottságai Magyarországon

366 Szesztay Károly Jegyzetek 1. Az ország területének az 1. ábra szerinti vízmérlegében összesen hat tényező szerepel: 1. Az ország területére hulló csapadék: 2. Az ország területére lépő vízfolyások vízszállítása ; 3. Az ország területét elhagyó vízfolyások vízszállítása; 4. Az ország területéről elpárolgó vízmennyiség ; 5. A felszín alatti víztartó rendszerekben az ország területét elhagyó vízmennyiség ; és 6. A felszín alatti víztartó rendszerekben az ország területére lépő vízmennyiség. Ezek közül közvetlen mérési adatok csak az 1., 2. és 3. tényezőről állnak rendelkezésre. A mérleg első négy tényezőjének a fentebbiek szerinti záródása, illetve a területi párolgásnak ebből adódó 52 km

3/év értéke azt feltételezi, hogy az 5., 6. tényező, továbbá a készlet változásokból eredő vízforgalom számértéke az előbbieknél sokszorta kisebb, illetve hatásuk egymást közelítően kiegyenlíti. A csapadék és a lefolyás területi és vízvidékenkénti átlagaira és a vízgyűjtő területek vízháztartására vonatkozó országos áttekintésű módszeres feldolgozásuk az 1950-es évek közepén a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben Dr. Lászlóffy Woldemár irányításával indultak meg. 2. Valamely terület, vagy víztartó vízháztartásához kapcsolódva értelmezett és számszerűsített megújuló vízkészletek feltárása természetesen csak a kiindulási alapot és vezérfonalat jelenti a kitermelhető és hasznosítható vízkészletek feltárásában és értékelésében. A szükséges további vizsgálatok egyrészről a vízkitermelés és a vízhasználat hatásaként kialakuló új vízháztartási állapot előrejelzésére és értékelésére irányulnak, másrészről kiterjednek a túlfolyás, vagy utánpótlódás nélküli zárt vízrendszerek tározódott („statikus") vízkészletének feltárására és értékelésére. A hidrológiai és vízháztartási meggondolásokat és vizsgálati módszereket mindkét vonatkozásban műszaki és társadalmi-gazdasági tényezőkkel és értékelésekkel kell kiegészíteni. 3. Ebben a vonatkozásban a térszíni párolgási potenciáljának fogalma és számértéke lényegesen különbözik a Thornthwaite és Penman által bevezetett és az utóbbi három évtizedben széles körben alkalmazott potenciális evapotranszspirációtól. Ez utóbbi ugyanis valamely megállapodásszerűen kiválasztott és szabványosított mérőfelületre, illetve meghatározott fajtájú és fejlődési fázisú növényzetre, (például sűrűn visszametszett és öntözött lucernára, vagy gyepre) vonatkoztatják. Az ilyen módon mért, vagy számított párolgási érték fontos és sok szempontból előnyös tulajdonsága, hogy az éghajlati és időjárási tényezőknek — az oázis hatás kiküszöbölése esetén — gyakorlatilag egyértelmű és összegezett jellemzője, de semmiképp sem tekinthető azonosnak, vagy jellemzőnek az adott földrajzi hely térszínének párolgási potenciáljával. (Az ilyen vonatkozású meglehetősen gyakori félreértés talán megelőzhető, illetve csökkenthető lenne, lia a „potenciális evapotranszspiráció" szóhasználatot, a fogalom lényegére és a célszerű felhasználás lehetőségeire világosabban rámutató ,,viszonyítási evapotranszspiráció" váltaná fel.) 4. Lásd különösképpen Budiko M. I. „Teplovoj balansz zemnoj poverhnoszti. (A Föld térszínének hőháztartása) Gidrometeoizdat, Leningrád, 1956. 5. Szesztay Károly: Magyarország öntözővízszükséglete és a Kárpátmedence vízháztartása, Beszámoló a VITUKI 1961. évi munkájáról, 274 — 287. oldal. 6. A síkvidéki területeken kialakuló vízháztartási és geohidrológiai folyamatok sajátosságainak átfogó ismertetése és elemzése tekintetében lásd: Dr. Kovács György „Nagy síkságok különleges hidrológiai adottságainak jellemzése" Vízügyi Közlemények, 1977. évi 4. füzet, 575 — 611. oldal. 7. Az ,,ökológiai potenciál" kifejezés az adott területen kialakulható, illetve kialakítható élővilág fejlődési és termelési tevékenységének felső határát jelöli, amely az elsődleges szerves anyag termelés fajlagos értékével jellemezhető. A kérdés vízháztartási vonatkozásainak rövid áttekintése elő kívánja mozdítani a Magyar Tudományos Akadémia közelmúltban alakult tárgybeli Bizottsága kapcsolódó eredményeinek a Kerettervben hasznosítását. 8. A vízszabályozásokról és a vízviszonyokat módosító növényzeti változásokról a honfoglalás koráig visszanyúló igen gondosan dokumentált összefoglaló