Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Szesztay Károly: A vízgazdálkodás vízháztartási adottságai Magyarországon

364 Szesztay Károly tartozó ,,e

2" jelű új egyensúlyi görbe a lecsapolások utáni víz borítási és erdő' borítási hányadnak megfelelő „C" pont felett halad el. Ez azt jelenti, hogy az egyensúly fenntartásához mesterségesen belvíz levezető rendszerekkel kell gondoskodni a vízfelesleg eltávolításáról, amire a 6. ábrán a „C—D" metszék utal. Az ábra arra is rámutat, hogy az erdő borítási hányad növelése a vízháztartási egyensúly felé közeledésnek és a belvízmennyiségek csökkentésének egyik alternatív lehetősége (lásd az ábra ,,C —d/' és „C—d

2" metszékét, illetve azok függőleges összetevőinek fokozatos csökkenését) (1. 12. jegyz.). (>. Vízháztartás és vízminőség Az iparosodott országokban ma világszerte a vízminőség gyors és nagymértékű leromlása jelenti a vízgazdálkodás legfőbb gondját. Időszerű-e még ilyen körülmények között a vízgazdálkodást vízháztartás-szabályozó tevékenységként értelmezni? Célszerű-e a Keretterv korszerűsítéséhez az ország vízháztartási adottságainak a mainál részletesebb és teljesebb feltárását választani az egyik legfontosabb előfeltételül és vezérfonálul? A fenti kérdésekre éppen azért lehet határozott igennel válaszolni, mert a vízminőség előtérbe kerülése nemhogy háttérbe szorítaná, hanem minden eddiginél hangsúlyosabban veti fel és számos új szemponttal és kívánalommal bővíti a vízháztartási, vízforgalmi és víztározódási vizsgálatokat. Jelen tanulmány keretei között talán az alábbi néhány példa is elegendő lehet ennek szemléltetésére: — Valamely adott vízelőfordulás szennyeződés iránti érzékenységének egyik legfontosabb jellemzője a vízkicserélődés mértéke, ami csak a vízháztartási viszonyok ismeretében határozható meg. Ugyancsak a vízháztartási adottságokból lehet kiindulni valamely folyószakasz vagy állóvíz öntisztuló képességének vizsgálata során is. Célszerű itt talán arra is rámutatni, hogy a vízkicserélődés és az öntisztuló képesség folyamatainak megismerése jóval teljesebb és részletesebb adatokat kíván a vízháztartási, vízforgalmi és vízmozgási jelenségekről, mint maguk a közvetlenül mennyiségi vonatkozású hidrológiai és vízgazdálkodási feladatok. — A vízutánpótlódási, víztározódási és vízforgalmi adottságok és kapcsolódások ismerete nélkülözhetetlen előfeltétel a vízszennyeződés! folyamatok okozati összefüggéseinek és a szennyező hatások várható területi kiterjedésének, illetve időbeli elhúzódásának vizsgálatához is. — A vízháztartási és a vízminőségi tényezők egymással szorosan összefonódva vesznek részt a térszín ökológiai és más természeti-környezeti folyamataiban. A talajok szikesedése és a kapcsolódó vízminőségi kérdések szempontjából például a fedőréteg függőleges irányú vízforgalmának, illetve az ebben bekövetkező változásoknak van meghatározó szerepe. 7. A vízgazdálkodás vízháztartási alapjainak kialakítása Ahhoz, hogy a vízháztartás és a vízminőség társadalmi-gazdadasági igények szerinti szabályozásának műszaki és intézményi keretei megtervezhetőek és kialakíthatóak legyenek, a mainál lényegesen többet kell tudnunk ezekről a folyama-