Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Szesztay Károly: A vízgazdálkodás vízháztartási adottságai Magyarországon

A vízgazdálkodás vízháztartási adottságai 3(355 térszíni adottságok együttesen határozzák meg. A párolgási potenciál tehát csak ott és csak olyan mértékben tekinthető éghajlati jellemzőnek, ahol és amilyen mértékben az éghajlat a párolgási potenciál térszíni tényezőit elsősorban a talajviszonyokat és növényzetet is megszabja vagyis, ha az éghajlat és a térszíni adottságok hosszú időn át összhangban vannak egymással. (L. 3. jegyz.) .'{. Csapadékosság és uriditás a Kárpát-medencében A párolgási potenciál, illetve ennek viszonylagos értékét kifejező A = P

0:C (3) ariditási tényező fontos kiindulópont a térszín geofizikai és ökológiai folyamatainak feltárásához és ezen keresztül a területi vízgazdálkodás megalapozásához. Ha a párolgási potenciál sokévi átlaga jelentékenyen kisebb a csapadéknál (tapasztalati adatok szerint nem több annak a 0,5-szeresénél) a térszín vízellátottsága gyakorlatilag sohasem korlátozza a párolgást (vagyis P = l

1

n) és a térszín helyi vízfeleslege, illetve az F = L:C lefolyási tényező folytonos területi eloszlású éghajlati jellemzőként számítható : F=L:C=(C—P):C = \ — A ha A<0,5 (4/a) Ha a párolgási potenciál sokévi átlaga lényegesen (tapasztalati adatok szerint legalább 2,5 szeresen) nagyobb a csapadéknál, a térszint gyakorlatilag állandó és teljes vízhiány jellemzi és helyi lefolyás nem alakul ki: F=L:C = 0 ha A >2,5 (4/b) Ha a térszín vízellátottsági viszonyai a fenti két szélsőséges helyzet között vannak (vagyis számottevő mértékű és időtartamú vízhiány és vízfelesleg váltakozik), a lefolyás sokévi átlagát az éghajlati tényezők (A) és a térszíni adottságok (T

2) együttesen határozzák meg: F=í(A,T

2) ha 0,5< A<2,5 (4/c) A vízháztartásnak az éghajlati adottságok szerinti fenti sajátosságairól a Szovjetunió Központi Geofizikai Obszervatóriuma az 1950-es évek elején M. 1. Budiko irányításával végzett a Föld egészére kiterjedő feldolgozást. (L. 4. jegyz.) A feldolgozás eredményei alapján meghatározott (4) szerinti összefüggést a Kárpát-medence és a Keleti Alpok vízgyűjtőterületeire vonatkozó adatokkal kiegészítve mutatja be a 2. és 3. ábra. (L. 5. jegyz.) (Л 2. ábrán bejelölt számok jelentései : 1. Tisza, Tiszabecs; 2. Tisza, Tokaj; 3. Tisza, Szolnok ; 4. Tisza, Szeged ; 5. lza, Vad ; 0. Szamos, Kolozsvár ; 7. Szamos, Beclean; 8. Szamos torkolat; .9. Kraszna, Moftinul-Mic; 10. Kraszna, torkolat; 11. Lónyai csat. Kótaj ; 12. Bodrog, torkolat; 13. Sajó, Felsőzsolca; 14. Bódva, Szendrő; 15. Hernád, torkolat; 16. Eger, Négyes; 17. Zagyva, Pásztó; 18. Tarna, Verpelél ; 19.Tápió, Tápiószele; 20. Zagyva, torkolat; 21. Gerje, Cegléd, 22. FehérKörös, torkolat; 23. Fekete-Körös, Tenke; 24. Fekete-Körös, torkolat ; 25. SebesKörös, K. szakái; 26. Berettyó, Szeghalom; 27. Peresi csat. torkolat; 28.1 lármásKörös, torkolat; 29. Maros, M. váráshely; 30. Maros, torkolat; 31. Temes, Lúgos ; 32. Rába, Feldbach ; 33. Rába, Körmend ; 34. Rába, torkolat, 35. Répce, Répcevis ; 36. Vág, Orava; 37. Vág, torkolat; 38. Bialka, torkolat; 39. Poprád, torkolat;