Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)
3. füzet - Gergely István: A vízgazdálkodás VI. ötvées ágazati tervének irányelvei
348 Gergely István A vízgazdálkodás VI. ötéves ágazati tervének fö' irányai A vízgazdálkodás népgazdaságunk szerves része, ezért fejlődése csak a népgazdaság egészében a népgazdaság általános fejlődésével összhangban valósulhat meg. Célkitűzéseink megfogalmazásánál tehát számolnunk kell a népgazdaság egészében érvényesülő fejlődési tendenciákkal. Célkitűzéseink meghatározásánál a reális, területileg is indokolt társadalmigazdasági szükségleteket szabad figyelembe venni, gondosan biztosítva az igények és népgazdasági lehetőségek összehangolását. Súlyponti feladataink a következőkben foglalhatók össze: — Az irányítás, szervezés, ellenőrzés korszerűsítése, hatásfokának további növelése. — A tervidőszakban is súlyponti feladatunk a települések vízellátásának, csatornázásának és szennyvíztisztításának fejlesztése. A vízellátás és csatornázás fejlesztését az ez irányban feszítő társadalmi igények mellett megköveteli a lakásépítési program közműves alátámasztása, a közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátásának sokfajta megoldása, a vízellátás és csatornázás közötti aránytalanság csökkentése. A szennyvíztisztítás megvalósításának környezetvédelmi, vízminőségvédelmi jelentősége közismert. E téren az V. ötéves tervidőszaki lemaradások megszüntetése is indokolt. — A társadalmi vagyon gyarapodásával az egyre hevesebb, magasabb szinten kialakuló és nagyobb tartósságú árhullámok nagymertékben növelik a kockázatot. Az ez évi Tisza-völgyi árvizek tapasztalatait is figyelembe véve felül kell vizsgálni a vízkárelhárítási fejlesztések koiábban kialakított ütemét. A vízkárelhárítási létesítményeket — az erők és erőforrások koncentrálásával — a kockázati tényefcők figyelembevételével kell meghatározni. Árvíz- és belvízvédelmi rendszerünket elsősorban ott kell fejleszteni, ahol nagyobb a veszély valószínűsége és nagyobb a kárérzékenység. — Végül figyelembe kell venni, hogy a vízigények és vízkészletek területi és időbeni egyensúlyát egyre több helyen csak a regionális, nagytérségi víztermelő-elosztó rendszerek fejlesztése révén lehet megteremteni. A nemzeti jövedelem növelése, a termelés korszerűsítése, az élet- és munkakörülmények javítása megköveteli, hogy — szűkös anyagi helyzetünk ellenére — továbbra is jelentős összegeket fordítsunk beruházásokra, fejlesztésekre. A beruházási lehetőségek korlátai nem jelentik a fejlődési lehetőségek egyidejű szűkülését, de serkentik az eddigi módszerek megváltoztatását. Jobban kell kamatoztatni anyagi és szellemi erőforrásainkat egyaránt, abban a felfogásban, hogy 100 ezer főnyi vízügyes gárdánk 140 milliárdos felszereltségünk okosan szervezett hasznosítása már önmagában is jelentős fejlődési forrás. A társadalmi-gazdasági célok, valamint a rendelkezésre álló anyagi eszközök és beruházási kapacitások között is jobb összhangot kell teremtenünk. A beruházási tevékenységben nagyobb megalapozottságra, koordináltságra, körültekintésre és tervszerűségre van szükség. Érvényesíteni kell az engedélyező, a tervező, a beruházó, a kivitelező és az üzemeltető jogait és felelősségét abban,
