Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Megemlékezés: Gergely István 1930-1980

342 Megemlékezés Gergely István pályafutása akkor kezdődött, amikor a felszabadult nép a legtehetségesebb fiait iskoláztatta, hogy azok a tudás birtokában a köz és a társadalom javát, boldogulását szolgálják. Szülei öt holdon gazdálkodó egyszerű földművelők voltak, akiktől a munka, a föld, a természet szeretetét kapta örökségül és mindvégig hűséges volt azokhoz, akik útjára indították. Ez a hűség vezérelte, amikor hivatást választott, és amikor életpályáját megkezdve, így fogalmazott: „A földből ki kell hozni mindent, amire képes". Ezen fáradozott azokban a gazdaságokban, ahol munkáját megkezdte, és akkor is, amikor mások irányítása volt a feladata. Munkája, felelőssége és beosztása az évek során nőtt, de a kapcsolat közte és az emberek között változatlan maradt. Azt vallotta, hogy vezetni csak meggyőzéssel lehet. Határozott munkastílusával magával ragadta munkatársait, akik a nehéz feladatok megoldásában a lelkesítő célt látták maguk előtt. Megbecsülte a tudást, a jószándékot, de nem tűrte a lazaságot és a kifogásokat kereső magyarázkodást. Nem szerette a könnyű megoldásokat, a könnyű sikereket, és a könnyű népszerűséget. Életútja alatt kemény, határozott, de mindig emberséges egyéniségében a politikus, a gazdaságszervező és a szakember hivatástudata és példamutató magatartása ötvöződött. A politikai munkát elválaszthatatlannak tartotta a szaktudástól. Mint a Párt Központi Bizottság politikai munkatársa a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás fejlesztését segítette. Később is, mint a Szolnok megyei Pártbizottság első titkára a gazdasági munka eredményes fejlesztését tekintette szívügyének. Adott és hallgatott munkatársai véleményére, gyarapította ismereteit. Nem érte be egyetlen szakma ismeretével és lehetőségeivel, hanem mindig tágabb, ágazati és társadalompolitikai összefüggéseket keresett és tekintett át. A Földművelésügyi Minisztériumban is foglalkoztatták a vízgazdálkodási kérdések, mert az öntözéses gazdálkodásban a termelés növelésének és biztonságának lehetőségét látta — de tudta azt is, hogy ez, az ember szolgálatára fogható erő, milyen pusztításra is képes. A Minisztérium keretében meliorációs tanácsot is alakított, melynek keretében - annak vízmérnök tagjaival is együttdolgozva — kívánta a mezőgazdasági feladatokat megoldani. A politikai munkájának tapasztalatait kamatoztatta akkor, amikor a vízügyi szervezet korszerűsítését szorgalmazta. Fél évtizedet töltött a vízügyi szolgálat élén, amikor felelősséggel és munkabírással irányította a vízgazdálkodás két ötéves tervének kidolgozását. Fáradhatatlanul kereste az újat, a jobbat, a hasznosabbat. Minden igyekezetével arra törekedett, hogy harmonikus együttműködés, igazi csapatmunka alakuljon ki, mindazok között, akiknek tevékenysége akár közvetlenül, vagy közvetve kapcsolódik a vízgazdálkodás sokrétű tennivalóihoz. Meggyőző erejével súlypontosította a feladatokat, és mindig megtalálta az összhangot a központ és a helyi érdekek között. Gergely István minden figyelmét az emberre összpontosította akkor, amikor a nagy, munkáslakta városok, vagy a kis faluk egészséges vízellátása, a vizek minőségének védelme, vagy éppen az árvizek elleni küzdelem kérdésében kellett dönteni. A természeti és az emberi környezetet egyaránt fontosnak tartotta. Felelősséget érzett önmagáért, és azokért, akiket irányítására, gondjaira bíztak. Senkitől sem kívánt többet, mint önmagától, de önmaga előtt magasra állította a mércét. Előtte csak a munkának, a tetteknek volt becsülete.