Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)
2. füzet - Joó Ottó-Lotz Gyula: A Zala folyó szerepe a Balaton tó eutrofizálódásában
246 Joó О. és Lötz Gy. E változások oka a Beszédes József vezetésével végrehajtott Sió-szabályozás volt. A siófoki malom 1831-ben történt elbontásával a Balaton vízszintje kereken 1 m-t süllyedt, így a mai Kis-Balaton térségének magasabban fekvő területei szárazra kerültek [10]. A vízszint 106 — 107 m. A. f. közötti értéken állandósult. Ennek ellenére a „Lik" és a Zala mai torkolata közötti területet változatlanul a Balaton szerves részének, öblének tekintették. A Balatonhidvég és a Zala mai torkolata közötti vízfelületet először a zalaegerszegi levéltár T 117 jelű, 1833-ban Beszédes József felügyelete alatt készült nagyméretű Balaton-térképe nevezi Kis-Balatonnak. Erre az időre a volt balatoni öböl a Sió rendezése következtében állandósult balatoni vízszint miatt valószínűleg már annyira eltérő jellegű volt a Balaton más részeitől, hogy megkülönböztetését a kor legjelesebb vízmérnökei indokoltnak tartották. Ennek ellenére 1863-ig ezen a területen az átlagos vízmélység legalább 1,0—1,5 m maradt. A II. katonai felmérés 1856 táján készült szelvényei Kis-Balatonként szintén a Balatonhidvég—Fenékpuszta közötti térséget ábrázolják. Ezeken azonban — a korábbi térképekhez képest — már kevesebb nyílt vizet, jóval több mocsárjellegű területet találunk. A Kis-Balaton térségének, mint balatoni öbölnek vízszintjét a XIX. század közepéig a Balaton mindenkori vízállása határozta meg. A Balaton vízjátéka (a legalacsonyabb és legmagasabb vízállás közti különbség) a Sió-zsilip megépítése (1863) előtt 3—4 m-t tett ki. Ezek a vízszintváltozások nemcsak a Kis-Balaton térségére hatottak ki, hanem a Zala völgyének Balatonhidvég fölötti szakaszán is érezhetők voltak [10]. Gyökeresen megváltoztatta a helyzetet a Sió-zsilip 1863-ban történt megépítése. Ekkor a Balaton vízszintjét mai magassága alá csökkentették, így a tó térfogata a korábbinak alig fele left. A Kis-Balaton ezáltal gyakorlatilag szárazra került, a Balaton és a Kis-Balaton közvetlen kapcsolata megszűnt [11, 12]. A III. katonai felmérés 1880 táján készült térképlapjai (10. ábra) Fenékpuszta—Hidvég között már csak nádas-mocsaras területet ábrázolnak, a korábbihoz képest jelentéktelen vízfelülettel. A Kis-Balaton térsége azonban még a XX. század elején is a rendezetlen alsó Zala-szakasz nyílt ártere maradt. A Zala szabályozását, jobban mondva a Balatonhidvég fölötti, méteres vízzel borított, mocsaras völgyszakasz lecsapolását már 1836-banmegkezdték. A munkát azonban csak a Sió-zsilip megépülte, a Balaton vízszintjének leszállítása után lehetett befejezni. A Zala-rendezés a XIX. század végéig a Kis-Balaton térségét nem érintette, itt csak egyes szakaszokon — ahol a természetes meder szelvénye elégtelen volt — építették meg a kisvízi medret. A Zala alsó, a Kis-Balatont átszelő szakaszának kiépítésére csak századunk húszas éveiben került sor. Ekkor készültek a ma is meglevő töltések. Ezzel a Zala árvizeinek jó részét kizárták a Kis-Balatonból. A Kis-Balatonban a XIX. század végén még meglevő, mintegy 1,5—2 km 2-es szabad vízfelület gyakorlatilag eltűnt. Ma már összességében sem éri el a 0,1 km 2 kiterjedést. A Zala Kis-Balatont átszelő szakaszának rendezési munkái végső soron a KisBalaton mezőgazdasági hasznosüásának lehetővé tételére irányultak. Ma már azonban egyértelmű, hogy ezt a célt a Balaton vízszintjének további — egyéb szempontból megengedhetetlen — süllyesztése nélkül nem lehet elérni.
