Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)
2. füzet - Joó Ottó-Lotz Gyula: A Zala folyó szerepe a Balaton tó eutrofizálódásában
244 Joó О. és Lötz Gy. hoz számító) területek „Carecluosom palustre ex Lacu Balaton diffusum" (mocsaras sásos, melyet a Balaton tava öntött el) megjegyzéssel jelöli. A térkép — Bél idézett leírásával egyezően — egyértelműen bizonyítja, hogy 1761-ben a ,,Kis-Balaton" fogalma még ismeretlen volt. A Balaton a köztudat szerint amint helységnév is utal rá — Balatonhidvégnél kezdődik. Azt, hogy milyen volt a mai Kis-Balaton térsége a XVIII. század hatvanas éveiben, a Zala megyei levéltár T 1 jelű, Krieger Sámueltől származó térképe ábrázolja (9. ábra). A térképen a mai Kis-Balaton É-i része „Paludes Hevizienses" (hévízi mocsarak) megjelöléssel szerepel. A térkép kiváló illusztrációja fíél Mátyás leírásának: a Zala Balatonhtdvég alatt belevész a nádasokkal és szabad víz felületekkel tarkított mocsárba, amiből csak a magasabb szigetek emelkednek ki. A két Diás-sziget eltűnik a nádasokban. Az I. katonai felmérés 1783-ban készült felvételi lapjainak Kis-Balaton ábrázolása lényegesen eltér Krieger térképétől. Ez Htdvég és Fenékpuszta között összefüggő, szabad vízfelületet tűntet fel ,.Balaton oder Platten-See" felirattal, melynek csak közepén, a Diás-szigetek környékén van egy kb. 700x500 m kiterjedésű, ovális, növényzettel borított foil. A térképhez tartozó országleírás Hídvégnél a következőket tartalmazza: „Hier fliisset die Szala in Platten See, selbe isi sumpfigt und morastig, die..." (Itt folyik a Zala a Balatonba, mely posványos és mocsaras...) A leírás további része — két sor — sajnos elmosódott, olvashatatlan. Bár az I. katonai fejmérés országleírásának fennmaradt része — úgy tűnhet — nem közöl mást, mint amit már Bél is elmondott, a térkép mégis jelentős változást mutat a korábbi állapothoz képest. A nádasok jóformán teljesen eltűntek. a mai Kis-Balaton szabad vízfelülete jócskán megnőtt. Ezt a változást a Balaton vízszintjének megemelkedése okozta, mely már 1783 előtt elérte a 109 m. A. f. körüli szintet. 5 Természetes tehát, hogy a mai Kis-Balaton szabad vízfelületéi akkoriban a Bálidon szerves részének, öblének tekintették. Kis-Balaton elnevezés első ízben 1805ben tűnik fel, a zalaegerszegi levéltár 4" 33 jelű. Zalavárt ábrázoló kéziratos térképén. Kis-Balatonnak ez a térkép a hídvégi lúd alatti, mintegy 1,5 km hosszú, átlagosan 600 m széles vízfelületet nevezi, mely az ún. „Lik"-nál végződik. (A más térképeken, de az egykori iratokban is sokszor szereplő „Lik" az a hely volt, melynek közelében — a Zala mai torkolatától kb. 6,5 km-re — Zalavár, Hídvég és Vörs határa találkozott, s ahol az akkori köztudat szerint a Zala a Balatonba folyt.) A „Lik" és a mai Zala-torkolat közötti víz-felületet a térkép „NagyBalaton"-ként jelöli. Gyakorlatilag ezt az állapotot ábrázolja valamennyi 1805 1840 között készült, a Kis-Balaton térségét ábrázoló, nagy méretarányú térkép. Ezek közül a zalaegerszegi levéltár T 37 jelű, a zalavári apáiság birtokait ábrázoló, 1833-ban készült térképét kell kiemelnünk. Félreérthetetlenül leolvashatjuk róla, mit értettek akkoriban Kis- és Nagy-Balatonon. 1833-ra feltűnő a változás az I. katonai felvétel Kis-Balaton ábrázolásához képest. Nemcsak a nyílt vízfelület csökkent, hanem többé-kevésbé járható mocsaras részek is képződtek. A terület Ny-i része pedig annyira járhatóvá vált, hogy szélén halászkunyhókat építhettek. 5 A Balaton és vidékének az i. katonai felmérés alkalmával készített térképi ábrázolását lásd a ,,Magyar Vizszabályozás Története" c. könyv 250. oldalán. А 250—251. oldalon közölt térképpáron az 1782—85. években készült II. József császár korabeli felvétel a mai állapottal jól összehasonlítható, (szerk. megjegyzése).
