Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

2. füzet - Joó Ottó-Lotz Gyula: A Zala folyó szerepe a Balaton tó eutrofizálódásában

226 Joó О. és Lötz Gy. 1. ábra. A Balaton és vízgyűjtője Fig. 1 Lake Balaton and the tributary catchment area Bild 1. Der Balaton-See und sein Einzugsgebiet szintjének bizonyos mértékű állandósítását, szabályozását is. A déli part turzásai szárazra kerültek. Lecsapolhatóvá váltak a tavat környékező mocsarak. A szabályozott vízviszonyok jelentősen hozzájárultak a térség fejlődéséhez. Lehetővé tették a korszerű közlekedés, a települések, az idegenforgalom kifejlődését. Századunk közepén még a tó menti tőzeges területek (Nagyberek, keszthelyi láp) telkesítéséhez is hozzákezdtek. A tó vízszintjének süllyesztése, a vízjáték csökkentése, a vízállás stabilizálása, a víztömeg jelentős csökkenése — az egyre növekvő szennyezések, idegenforgalom, civilizáció — nemkívánatos következményekkel járt. Ezek elsősorban a Keszthelyi-öbölben éreztették hatásukat. Az öböl kezdődő eutrofizálódására utaló első jel, a hínár 1870—1880 között tűnt fel, korábban Keszthely térségében ismeretlen volt. 1890 körül az egykorú írások már tömeges hínárosodásról számolnak be. Az iszapképződés 1910 tájára már mindenki számára észlelhetővé, kellemetlenné vált [8]. Ettől kezdve állandósulnak a Keszthelyi-öböl feliszapolódására vonatkozó panaszok. Az utóbbi két évtizedben az eutrofizálódást jelző növények a tóban szaporodnak, nyugatról kelet felé terjednek. A vízi élettérben az elsődleges szervesanyag-termelés 1960 óta a tízszeresére nőtt. A növekedés üteme a 70-es évek közepére megkétszereződött. A tó nyugati medencéjében a víz zöldül. Minősége alig jobb, mint egy halastóé. Vízvirágzások, halpusztulások jelzik a bajt. A biológusok szerint a tó vize a nyugati medencében egv évtizeden belül fürdésre alkalmatlanná válhat [12, 15, 22, 23]. A köztudat szerint a Zala a Balaton fő szennyezője. A Keszthelyi-öböllel kapcsolatos problémákat, elsősorban az öböl közel 80 éve észlelhető feliszapolódását