Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

160 Könyvismertetések kat, amelyek figyelmeztetnek minden ellentmondásra. Az ismertetett mű azonban amely minden számítási programban első helyre a kiindulási adatok megfelelő előkészítését teszi, és több helyen bemutatja, hogy miként használható fel a számítógép az ellenőrzésükre és helyesbítésükre, eddigi véleményem megváltoztatására kényszerít. Ugyanakkor kötelességemnek érzem, hogy nyomatékosan felhívjam az illetékesek figyelmét a drezdai műegyetemen folyó jövőbe mutató hidrológusképzésre. Kívánatos volna, hogy az újabb nemzedék néhány képviselője közelebbről megismerje és átplántálja az ott kiművelt, és a berlini vízgazdálkodási iiitézet által a gyakorlatba átvitt eljárásokat. Ismerteti: Dr. Lászlóffy Woldemár péczely györgy: éghajlattan Tankönyvkiadó, 1979. (Budapest) 336 lap + 1 térképmelléklet A vízgazdálkodás egyre növekvő igénnyel fordul a légköri folyamatok alapos megismerése felé, mivel például a hidrológiai körfolyamat egyik legfontosabb része a szárazföldekre hulló és vízkészletünket folyamatosan megújító csapadék. A légköri folyamatok, s azok bonyolult kölcsönhatásának nagyvonalakban való megismerése, hazánk éghajlatának átfogó ismerete, a vízgazdálkodás területén dolgozó szakemberek számára is fontos. Ehhez ad segítséget a nemrég megjelent új egyetemi tankönyv, amely a meteorológia és klimatológia utóbbi évtizedeiben lezajlott gyors fejlődése alapján, átfogó képet ad az éghajlattan ismeretanyagáról. A szerző, Péczely György a szegedi József Attila Tudományegyetem Éghajlattani Tanszékének vezetője, könyvének előszavában kiemeli, hogy könyve elsődleges célja a földrajz egyik alapvető segédtudományának, az éghajlattannak korszerű ismeretanyagát a hallgatóság kezébe adni. Az 1967-ben megjelent, kiváló — Berényi—Dobosi—Wágner: Éghajlattan — c. egységes egyetemi jegyzet csak az egyetemi hallgatóság körében vált ismertté, a szélesebb körű nagyközönség számára a több mint negyedszázada megjelent, Száva—Kováts: Általános légkörtan (1952) c. egyetemi tankönyv volt az egyedüli e tárgykörben. Az öt fejezetből álló könyv az éghajlattani tankönyvek hagyományos felosztásától, — didaktikai okok miatt — fő részeiben több vonatkozásban eltér. Ez az eltérés nagy előnye a könyvnek. Az általános jellegű bevezetést követő második, az Általános meteorológiai alapismeretek című fejezet (110 oldal) 12 alfejezetben, részletesen ismerteti a Föld légkörét, s annak fizikai törvényszerűségeit. A száraz és nedves, nyugalomban levő, tiszta légköri levegő fizikai állapotjelzői, a mozgás jelenségek, a légkör egyensúlyi állapota, a sugárzás, a kondenzációs folyamatok, a légtömegek és időjárási frontok bő ismertetése elengedhetetlenül fontos a további fejezetek megértéséhez. A harmadik, a Fizikai klimatológia c. fejezet mintegy 70 oldalon, négy alfejezetben tárgyalja az éghajlatot meghatározó tényezőket, az éghajlati jelenségek térbeli dimenzióit, a légkör általános cirkulációját, majd a Föld éghajlatának múltbeli, s jelenbeli ingadozásait. E fejezetben a hő- és a vízellátottság kapcsolatának elemzésére, az óceánok és a légkör közötti kölcsönhatások bemutaLására külön súlyt helyezett a szerző, amelynek segítségével a különböző éghajlatok sajátosságainak megértéséhez igyekezett megfelelő alapot biztosítani. A negyedik fejezetben, a Leíró éghajlattanban az éghajlatok osztályozása után a szerző Trcwartha felosztása alapján részletesen leírja a Föld éghajlati rendszerét, amelyhez szemléltetésként egyes meteorológiai állomások havi átlagos középhőmérsékleti, csapadék- és relatív nedvességi adatait csatolja. E fejezetnek mintegy a fele, 30 oldalnyi terjedelemben hazánk éghajlatával foglalkozik. Az éghajlati elemek évi értékeiről a szép kiállítású térképek, a havi adatok változékonyságáról táblázatos összeállítások adnak felvilágosítást.