Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

130 Salamin Pál Az MTA Földrajzi Kutató Intézete részéről is folytatnak a VITUKI kutatóállomásaihoz hasonló vizsgálatokat. A rakacai kísérleti területen mesterséges esőztető segítségével elkészítették a területi beszivárgásí és lefolyási, természetes vízgazdálkodási térképet (1971). A Péli-völgyi kutatóállomás működésbe indulásától pedig 5 éves méréssorozatot folytattak, részben a beszivárgásí, részben a lefolyási viszonyok meghatározásával. A méréseket igen egyszerű eszközökkel oldották meg és az eredményei feldolgozás alatt vannak. Ennek ellenére úgy gondolják, hogy a szerény eszközökkel lefolytatott kísérletek is sok érdekes összefüggést árulnak el a terület vízgazdálkodásáról. Dr. Vágás István, a műsz. tud. kandidátusa, Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, elsősorban arra mutat rá, hogy a vízügyi gyakorlat nem nélkülözheti a természeti jelenségek pontos ismeretét. Belvízkárok idején a vízügyi gyakorlat szembekerülhet a károsult gazdaságok kártérítési igényeivel. Az így keletkező vitás ügyekben nagy szükségük van a természeti jelenségek pontos ismeretére. Ilyen peres ügyben fordult elő, hogy egy területen a vízügyi szakértő a táblázatok és elméleti összefüggések lelkiismeretes alkalmazásával, ideális terep és csatornaállapot esetére 42 napos lefolyási időt határozott meg. Ezzel szemben az ideálisnak nem nevezhető körülmények mellett is ténylegesen 23 nap alatt eltűnt a belvíz a területről. Ez azt mutatja, hogy az elméleti adatok csak a mérések adataival együtt válhatnak valósakká. Hasonló eltérés tapasztalható a csatornaszivárgások számítási eredményei és tényadatai között. A jó vízimérnöknek — köztudomás szerint — jellemzője, hogy a területet jól ismeri. A vízimérnök nemcsak az íróasztala, vagy a rajztáblája előtt „dolgozik", hanem azáltal is, ha csupán megismerkedik, vagy — még jobban megismerkedik — a működési területével. Sok milliót lehet a népgazdaságnak megtakarítani a területről szerzett élő műszaki információkkal, s ezzel ellentétesen: sokmilliós veszteséget okozhat az adottságok ismerete nélküli tájékozatlan tervezés. Az a tény, hogy takarékossági okokra hivatkozva mérési mintaterületeket akarnak megszüntetni, sajnálatos, mert alapadatokkal a kísérleti és tájjellemző területek látják el nemcsak a tudományos kutatás, hanem közvetlenül gyakran a gyakorlatot is. A hidrológusok számára a természeti tapasztalatoknak és a méréseknek elsődlegeseknek kell lenniök. A rájuk épített elmélet is csak akkor válik alkalmazhatóvá, ha a visszacsatolást folyamatosan biztosítjuk a természeti jelenségek és a leírásukra használt elméleti meggondolások között. * * * Conclusions théoriques tirées des expériences liydrologiques faites dans la nature Salamin, Pál Dans une communication faite dans La Société Hydrologique de la Hongrie et reproduite ici l'Auteur prouve la these suivante: «les phénomènes se produisant dans la nature doivent être observés dans la nature même.» A l'appui de sa thèse il part du modèle de probabilité ayant n = 2 millie éléments pris au cours d'espaces parcourus le plus différemment dans la nature. Il mentionne cependant l'observation des parcours effectués sur des moyens de transport (voiture, bateau, avion, train) également. Après cela il analyse schématiquement l'importance d'observations précises effectuées sur des bassins représentatifs et expérimentaux. Il fait valoir ses conclusions dans le domaine des éléments de base de régime hydraulique (précipitations, évaporation, infiltration, formation de l'eau de surface, le rôle du bassin versant, etc.), ainsi que dans le domaine des lois des mouvements de l'eau et des conclusions théoriques générales (p. ex. le problème des moyennes). Le texte de la conférence est complété par les interventions faites par des spécialistes hydrologues et géographes. * * *