Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

128 Salamin Pál Ennek megfelelően az észlelőrendszer minden változását figyelembe kell venni.

5 Gondos kutatómunkával esetleg meghatározható olyan észlelési hely, amely helyettesítheti közelítőleg az egész rendszert, a csak éppen gyakorlatilag biztosított kell legyen a kiválasztott ponton az észlelés. Ez a megoldás talán nem is egyezik saját elgondolásunkkal, hiszen a kiválasztott helyettesítő állomás csak a vizsgálati időszaknak megfelelő időjárási helyzetben helyettesítheti tökéletesen a sűrű állomáshálózatot. * * * Az előzőekben csak egészen vázlatos képét akartam adni a természeti megfigyelések eredményei, a fizikai folyamatok közvetlen figyelemmel kísérése fontosságának. Természetesen a gyakorlatban számos absztrakcióval élhetünk, csak tudnunk kell, hogy meddig mehetünk el, illetve hogy az absztrakcióval milyen hibát követünk el! A tanulmányt — mely előadás formájában is elhangzott — hozzászólások egészítették ki. Ezeknek fontosabb megállapításait az alábbiak tartalmazzák. Hozzászólások Dr. Kontur István oki. mérnök, egyetemi adjunktus a tudatos természetjárás és a kísérleti területi észlelés jelentőségére mutat rá. Megemlíti, hogy a tanulmány írója 40 év tudatos természetjárása során mintegy a Föld egyenlítője hosszúságú utat tett meg. A vízépítő mérnök, hidrológus, oktató tudatos természetjárása kísérlet a természeti jelenségek, a hidrológiai folyamatok valóságban levő megfigyelésére, a hidrológiai idealizmus elleni harc része, mintavétel és oktatási példagyűjtemény, a sport összekapcsolása az aktív szellemi tevékenységgel. A hidrológiai jelenségek: a csapadék, a hó, a lefolyás, az olvadás, az áramlási viszonyok természetben történő folyamatos és tudatos megfigyelése döbbenthet rá a természeti jelenségek, a hidrológiai folyamatok gazdag változatosságára, azok sok véletlen kilengésére, sztochasztikus jellegére és biztosan megteremti azt a józan és szilárd alapot, amely megakadályozza a vízépítő mérnöki hidrológiai számítások ésszerűtlenségét, természetellenességét és ezen keresztül a gazdaságilag káros voltát. Többször említik, hogy kevés a hidrológiai észlelés, de ugyanakkor azt is, hogy sok. Kevés az észlelés, mert nem azt mérjük, nem úgy, nem olyan pontossággal és sűrűséggel amint kellene, tehát ami a folyamatra jellemző. És sok, mert van felesleges, a folyamatokra nem jellemző, nem megfelelő formában tárolt és rosszul hozzáférhető észlelés. Tehát ahhoz, hogy észlelni tudjunk, ismerni kell a folyamatokat, és azért észlelünk, hogy megismerjük a folyamatot. Különös ellentmondás, de éppen a természet állandó megfigyelése, a természetben lezajló folyamatok tudatos végiggondolása révén oldható fel. A kísérleti vízgyűjtő területek szerepe ebben domborodik ki legjobban: az észlelés és megfigyelés, a modellalkotás és -alkalmazás folyamatos, aktív kapcsolódásban. A kísérleti vízgyűjtőknek olyan tanuló területté kell válniuk, ahol a hidrológiai folyamat tudatos megismerése révén választ kapunk arra, hogy mit és hogyan, milyen formában kell észlelni és az adatokat feldolgozni, hogy a többi vízgyűjtőn ne legyen se sok, se kevés az észlelés, a mérés, az adat. Ami pedig a számítógép és a tudatos természetjárás kapcsolatát illeti: óriási technikai segítséget ad a hidrológia kutatója és alkalmazója kezébe a számítógép. Dr. Láng Sándor, a földrajztudományok doktora, ny. egyetemi tanár a tájalkotó tényező jelentőségét mutatja be. Rámutat arra, hogy a tanulmány célja igazolni azt a tételt, hogy „...a természetben lejátszódó jelenségeket a természetben kell megfigyelni". A tétel fokozottabban igazolható, ha az egyedileg látott jelenségeket a fizikai földrajzi zónák, ill. tájzónák és a földfelszín magassági régióinak rendszere által megszabott törvényszerűségekkel magyarázzuk, felhasználva esetleg még a rendelkezésre álló fiziko-matematika segédeszközöket is. s L. az előzőekben már hivatkozott a Hidrológiai Közlöny 1960/6. számában megjelent cikkre.