Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

természeti hidrológiai tapasztalatok elméleti következtetései DR. SA LAM IN PÁL

1 A tanulmány ccl.ja egyetlen tételt igazolni: „a természetben lejátszódó jelenségeket a természetben kell megfigyelni", s csak ezen megfigyelés nyomán lehet hidrológiai-hidrometeorólógiai törvényeinket magas szintű fiziko-matematikai segédeszközökkel formába önteni. A korszerűbb értékelési eljárások is csak így vezethetnek igazán jó eredményekre! Bevezetőmben bemutatok két lehetséges természeti megfigyelési utal. Az egyik útnál, a „természetjárás"-nál egyszerűen csak megfigyeljük a jelenségeket, de még nem mérjük — legfeljebb közelítőleg

2 — a jelenségeket jellemző paramétereket. A másik útnál, a kísérleti és tájjellemző területek észlelőhálózatában — az egyszerű megfigyelésen túl — az éppen előálló jelenségeket jellemző paramétereket már igyekszünk pontosan mérni. Ha az előző két utat követtük, akkor a természet jelenségeinek megismeréséhez az országos hidrológiai-hidrometeorológiai észlelőhálózat mérési adatai már sok értékes kiegészítést adhatnak. Közvetlen tapasztalatok nélkül azonban ezek az adatok csak formálisak. Vizsgáljuk meg már most röviden a felvetett két megfigyelési utat. Mind a saját erővel (kb. 40 000 km), mind a közlekedési eszközökön megtett utak számtalan érdekes hidrológiai jelenség megfigyelésére adtak alkalmat. A legkiemelkedőbbek ezek közül a felszíni víz keletkezése (1. ábra) és lefolyása, továbbá a forrástevékenységek voltak. Az első megfigyelési út legjelentősebb következtetése, hogy 40 év során olyan statisztikai mintát sikerült megkapnom, ami nem egyetlen hidrológiai-hidrometeorológiai jelenséget jellemzett, hanem lehetőséget adott arra, hogy a természetben előforduló szinte minden jelenséget megfigyelhessem, azaz a mintegy n = 2 ezer elemű minta (40 évxőO nap) a természet változatosságának szinte korlátlan megismerésére adott lehetőséget; az aszályos, szárító-porosító helyzetektől a kis intenzitású esőkön át a zivatarokig és a hóviharok, valamint az eljegesedési folyamatokig. Mindez lehetőséget adott arra, hogy a természet jelenségeinek mindegyikét egy-kétszer elfogjam. Akik valószínűségszámítással foglalkoznak, jól tudják, hogy az n = 2 ezer elemszámú minta — még ha nem is egyetlen jelenségre vonatkozik — milyen lehetőségeket rejt magában. A másik út a kísérleti és tájjellemző területi megfigyelési rendszer vizsgálata. Ezek jelentősége vitathatatlan a tudományos kutatásban, amint ezt az 1965-ben Budapesten tartott Nemzetközi Konferencia világosan kimutatta. Vannak azonban zavarok is ezeknek a kutatási egységeknek a működtetésénél. Gyakran halmozódnak éveken át az észlelési eredmények, s mire azok feldolgozásra és értékelésre kerülnének, már sokszor használhatatlanoknak bizonyulnak, főleg azért, mert az észlelést nem jól ellenőrizték, az adatok hibásak és utólag nem javíthatók, s gyakran az adatok — az eltelt hosszú idő miatt — nem is szolgálják eléggé a közben továbbfejlődött területi kutatási célt. Ezeken a hibákon nem úgy lehet segíteni, hogy megszüntetjük a kísérleti területeket. Feltétlenül hasznos, ha a területek működésének kezdetétől azoknak egyel1 Dr. Salamin Púi oki. mérnök, a miisz. tud. kandidátusa, ny. egyetemi tanár, (Budapest). Az alábbi tanulmány a Magyar Hidrológiai Társaságban 1Ü79. január 11-én tartott előadás anyaga. 2 Lásd „A Duna-kanyar biokllmatológiai és hidrometeorológlai vonatkozásai", című és az M. Meteorológiai Társaság esztergomi Vándorgyűlésén lütiü. VIII. 13-án elhangzott előadás. Megjelent az M. M.T. Vándorgyűlés! Kiadványában 19ü7-ben.