Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

112 Károlyi Zoltán tosítva. A vízlépcső egészét érintő vizsgálatokat, így a vízlevezetés, jéglebocsátás és helyzeti állékonyság igazolását valószínűségelméleti, kockázati alapon írta elő elvégezni. Tanulmánytervek alapozták meg a legfontosabb, legkritikusabb műszaki meg­oldásokat és a különféle változatok részletes vizsgálata szolgált alapul a választás­hoz. A kialakított elrendezési, szerkezeti, technológiai elképzelések jó részét kismin­ta-kísérletekkel próbálták ki, és módosították, finomították a tervben szereplő meg­oldásokat. A különösen jelentős művek biztonságát érintő új műszaki megoldásokat ter­mészetben végzett vizsgálatokkal próbálták ki. Ilyenek voltak a résfal építése és alkal­mazása, valamint a nyílt csatornás, kavicskutakkal kombinált szivárgó rendszer. 2. A Kiskörei Vízlépcső feletti tározótér körüli területeknek a szivárgó vizektől való mentesítését hazai viszonylatban újszerű feladatot jelentő megcsapoló rendszerrel tervezték meg. A tervezéshez szükséges elméleti szivárgás-hidraulikai alapok tisztázottak, de tervezési és üzemi tapasztalatok még alig voltak. A tervezés biztonságának foko­zása érdekében két éven keresztül helyszíni kísérleteket végeztek. A Tisza 420 fkm szelvénye környezetében egy 60 ha nagyságú medencét épí­tettek, amelynek töltésével párhuzamosan nyolcféle kialakítású megcsapoló rend­szer készült. A kísérlet igazolta, hogy a mögöttes területek védelme megcsapoló ku­takkal kombinált szivárgócsatornával megoldható. Sok részletprobléma (pl. a fedőréteg morzsalékossága, járatossága, területi pá­rolgás mértéke, belépési gradiens stb.) tisztázása után a hatékony megcsapoláshoz szükséges kutakat általában kavicsból tervezték meg. A kavicskutak átmérője 0,8 — 1,2 m, hossza a vízvezető réteg vastagságától függően 4—18 m, távolságuk 20—40 m volt. A szivárgócsatorna szükséges mélysége 2 — 4 m, rézsűhajlása 1:2—1:3, víz­szintje az átlagos terepszint alatt 1,5—2,5 m. A szivárgó vízhozam mértékadó faj­lagos mennyisége a rétegadottságoktól függően 0,3—300 l/s.km között változik. A szivárgócsatornára — többnyire automatikus üzemű — szivattyútelepeket telepí­tettek, amelyek a csatorna vízszintjét az előírt szintek között tartják. A már elké­szült művek üzemi tapasztalatai az alábbiakban foglalhatók össze: — A tározótöltés és a szivárgócsatorna között a talajvízszint egyenletesen csökken. — A szivárgó mögötti 800—1000 m-es sávban az évi közepes talajvízszint a szivárgócsatornában tartott vízszinthez igazodva a terepszinttel közel párhuzamo­san állandósult, egyúttal a belvízhelyzet is javult. — 1000 m-en túl sem a szélsőséges, sem az átlagos talajvízszintekben nincs számottevő változás. — A szivárgócsatornák összeköttetést teremtettek a szivattyútelepek között, és a szivárgó vizek miatt rendszeresen üzemben levő szivattyútelepek a korábbi­nál hatékonyabb átemelést és nagyobb üzembiztonságot jelentenek. — Tiszai árhullám idején a töltés és a szivárgócsatorna közötti sávban a ko­rábbinál jóval kisebb mértékben, de a megcsapolórendszer üzeme mellett is elő­fordulnak fakadóvizek és fölázások. — A szivárgócsatorna mögötti területen — a korábbi tapasztalatokkal ellen­tétben — árvízi eredetű felázásokat és fakadóvizeket kimutatni nem lehetett. A rendszer üzemének első négy éve alatt szerzett kedvező tapasztalatok után 1977 elején rendkívül kedvezőtlen jelenségeket lehetett észlelni. Megállapítható volt, hogy az 1977 tavaszi helyzetet rendkívülinek lehetett tekinteni, az előfordulási va­lószínűségét belvizek vonatkozásában 5%-osnak, a belvíz és árvíz együttes jelent­kezését illetően 1%-osnak lehet mondani. A felszíni vízborítások és a talaj vízszint­emelkedés kizárólag a nagy mennyiségű csapadék következménye volt. Az itt kiala­kult helyzet a Tisza mentén máshol tapasztalt körülményekhez képest egyértelmű­en kedvezőbbnek bizonyult. Ez a kedvező változás a kiépült megcsapolórendszer üzemének következménye volt. 3. Az 1977. évi belvízvédekezés tapasztalatai felhívták a figyelmet arra, hogy felül kell vizsgálni a Tisza menti területeken levő belvízöblözetek kiépítési hiányosságait és ki­emelten kell foglalkozni a térség fejlesztési kérdéseivel. Egy konkrét terület (Tiszaörvény— Tiszagyulaháza közötti Tisza-balparti sáv) vizsgálata is kimutatta, hogy e fejlesz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom