Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)
1. füzet - Dóka Klára: A magyarországi vízmesterképzés múltjából
106 Dóka Klára kát, ábrázoló geometriát, fizikát, géptant, műszaki rajzot, egészségtant, légvédelmi ismereteket tanultak. 1953. okt. 1-től az iskola felügyeleti szerve az Országos Vízügyi Főigazgatóság lett, amely 1953. október 15-től indította meg a vízmesterképzést. Az 53 hallgatóval induló tanfolyam 1954 augusztusában ért véget. A tananyag megegyezett az előző évivel, azonban géptant, egészségtant, légvédelmi ismereteket már nem tanultak. 1954-ben a szervezett vízmesterképzés befejeződött. A következő két évben az Országos Vízügyi Főigazgatóság a kérdést levelező oktatás formájában kívánta megoldani. Elsősorban takarékossági szempontok voltak döntőek. Az 1954/56-ban meghirdetett tanfolyam hallgatói részére a konzultációkat az igazgatóságok és a vállalatok tartották és 1955 júniusában a helyi oktatók javaslatai alapján, a központban megtartott vizsgával fejezték be az első évfolyamot. A második évben a záróvizsgákra 1956 júliusában került sor, ahol a hallgatók számtan, ábrázoló geometria, geodézia, természettan, építéstan, vízépítéstan, géptan, mezőgazdaságtan, üzemi ismeretek tárgyakból vizsgáztak, és beadták műszaki rajzfeladataikat. 59 személy kapott bizonyítvámyt. 1957-ben lehetőség volt arra, hogy akik 1956 nyarán nem feleltek meg, pótvizsgát tegyenek. A vízmesterképzés az Országos Vízügyi Főigazgatóságon ezzel lekerült a napirendről. Az iskola felszerelését, iratait, könyveit az igazgatási főosztály vette át. A vízmesteriskola mellett a felszabadulás után más utakat is kerestek a vízügyi középkáderképzés megoldására. 1950-től híd- és vízműépítő technikumokat szerveztek, ahol a hallgatók technikusi oklevelet kaptak. A kétféle iskola hallgatóinak létszáma azonban így sem volt elegendő az egyre növekvő feladatok ellátásához. 1957-ben a technikusi vagy vízmesteri munkakörben foglalkoztatott, de vízmesteriskolát vagy technikumot nem végzett középkáderek részére vízépítési gyakorlati tanfolyamot indítottak. A tanfolyam levelező oktatás formájában folyt, és vizsga követte. A rendelkezés szerint a tanfolyamot 1959. dec. 31-ig valamennyi szakképzettség nélküli, középfokú szakembernek el kellett végezni. A levelező oktatás valamennyi formája kényszermegoldás volt. A műszaki segédszemélyzetre váró újabb jeladatok, az árvíz- és belvízvédelmen kívül a vízellátás, csatornázás, öntözés területén egyre sürgetőbbé tették a középfokú képzés mielőbbi újjászervezését. Általános követelménnyé vált, hogy a műszaki középkáderek a szakmai ismeretek mellett megfelelő általános műveltséggel — érettségivel — is rendelkezzenek. A kérdést végül a vízügyi szakközépiskolák létrehozásával oldották meg. JEGYZETEK 1. A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede. 1879—1939. szerk.: Trummer Árpád és Lászlóffy Woldemár. Пр., 1940. 37. 1. 2. Magyar Országos Levéltár (Ol.) К 184. 1890/16/18897. (ad 6212/1879). 3. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Abaúj-Torna megye. é. n. 412. 1. 4. OL К 184. 1890/16/18897. (ad 14197/1879). 5. Országos Vízügyi Levéltár (OVL) Beiratkozási könyv, 1879. OL К 184. 1890/16/18897. (ad 24335/1879). 6. OL К 184. 1890/16/18897. (ad 28246/1879). 7. OVL Iratmásolatok, Kassai vízmesteriskola, 1879. (eredeti OL). 8. OL К 184. 1890/16/18897. (ad 32637/1879). 9. OL К 184. 1890/16/18897. (A rétmesteri intézményre vonatkozó szabályok, 1886.) 10. OL К 168. 1884/1/13541. A kultúrmérnöki intézmény...!, m. 97. 1. 11. OL К 184. 1890/16/18897. (ad 30942/1889). 12. OVL Beiratkozási könvv 1879—1909, 1909—1942. 13. OVL Iratmásolatok, 1890. jegvzőkönvv (eredeti OL). 14. OL К 184. 1891/16/1553. (ad 24585/Í890). 15. OVL Iratmásolatok, 1890. (nyomtatott formában is megjelent) 16. OVL Beiratkozási könyv, 1891. OL К 184. 1891/16/71089.
