Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

1. füzet - Dóka Klára: A magyarországi vízmesterképzés múltjából

104 Dóka Klára kezdte el az összevont II. és III. évfolyamot, 49 hallgató végzett, akik közül 47-et találtak alkalmasnak a vízmesteri pályára.

4

1 Az összevonást a háborún kívül az érdeklődők nagy száma is indokolta. 1942 júniusban az első évfolyamra 71 személy iratkozott be.

4

2 Meglehetősen nagy volt a lemorzsolódás, mivel a hallgatók egy részét ezúttal is behívták katonának. 1943. április 22-én a kurzus lezárult, ami egyúttal a felszabadulás előtti utolsó teljes tanfolyam befejezését is jelentette,

4

3 1943ban újabb 68 növendék iratkozott be, azonban ezek már csak az első évet tudták elvégezni.

4

4 Az újjászervezett kassai iskola olyan szempontból volt eredményes, hogy újra kiadták a tankönyveket, ábrafüzeteket. Elkészült az iskola házirendje, és 1943-ban a Földművelésügyi Minisztérium jóváhagyta az iskola utolsó szervezeti szabályzatát, amit az összevont tanfolyamok miatt sohasem hajtottak végre. A szabályzat szerint a növendékeknek a minisztériumban felvételi vizsgát kellett tenni. A már szolgálatban levő vízmestereken kívül csak 30 év alatti növendékeket vettek fel. A beiratkozáshoz középiskola vagy 4 polgári elvégzése kötelező volt. Az államköltséges tanulók a fizetési fokozatnak megfelelő legalacsonyabb bért kapták ösztöndíjként, amelyből levonták az ellátási költséget, és az iskola elvégzése után 6 évig állami szolgálatban kellett maradniuk. Minden év végén záróvizsgát tartottak, és az iskola elvégzését igazoló bizonyítványt nem a hallgatónak, hanem a küldő szervnek adták át. Az 1943-as alapszabályokban rögzített tananyag gyakorlatilag azonos volt az 1911-ben megállapított ismeretekkel és tantárgyakkal. Az építéstani és vízépítéstani rajzot mindhárom évfolyamban gyakorlati órák váltották fel. Vízépítéstanból elsőben kizárólag hidrológiát tanultak, a harmadéves anyag viszont vízerő-hasznosítási ismeretekkel bővült.

4

5 * * * A felszabdulás után a vízmesterképzésben néhány éves szünet következett. A háború alatt elpusztult védművek újjáépítése, az ágazat átszervezése komoly energiákat kötöttek le, és nem a műszaki segédszemélyzet problémájának megoldása volt a legfontosabb feladat. 1947-ben a Földművelésügyi Minisztérium lehetőséget adott, hogy azok a hallgatók, akik Kassán 1942-ben vagy 1943-ban elvégezték az első évfolyamot, a II. és III. tananyagát magánúton pótolva, vízmesteri képesítő vizsgát tegyenek. 38 volt vízmesternövendék vizsgázott le.

4

6 A felszabadulás után a vizmesterképzés feltételeit az 1948 júniustól működő, a vízügyek központi irányítására létrehozott Országos Vízgazdálkodási Hivatal teremtette meg. Az újjászervezést az öntözéses gazdálkodás elterjesztésére való törekvés sürgette. A Vízmesterképző Tanfolyamnak a Vízmesteriskola csepeli épülete (a Kvassay zsilipnél) adott ezúttal is otthont. A régi épületet emeletráépítéssel bővítették. Az iskola 1954-ig bentlakásos volt. A tanulók fizetést, családi pótlékot és 4 hetenként hazautazási költséget kaptak. Az ellátásért az egyedülállók keresetük 50%-át fizették be, amely összeg az eltartott családtagok száma szerint csökkent. A hallgatók munkakönyvét bekérték, és az iskolában őrizték a tanfolyam ideje alatt. Az iskola fizette az SZTK-járulékot is, tehát az itt eltöltött idő a felszabadulás után is munkaviszonynak számított.

4' A tanfolyamok időtartama különböző volt. Bár 1949-ben kétéves tanfolyamot terveztek, a végrehajtás során az anyagot összevonták. 1949 szeptemberben 45 tanuló iratkozott be, köztük néhány nem vízügyi szolgálatból jött, hanem egyéb