Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)
1. füzet - Dóka Klára: A magyarországi vízmesterképzés múltjából
102 Dóka Klára kérte az oktatókat, hogy lehetőség szerint az írásbeli számonkérést mellőzzék, a tanulók elméleti tudását szóbeli feleletek alapján állapítsák meg. 1011-ben elkészült a módosított szervezeti szabályzat, amely — elvileg — három évtizedig meghatározta a magyarországi vízmesterképzést. 2 9 A szabályzat nem kötötte iskolai előképzettséghez a felvételt, azonban a hallgatókat kötelezte, két tanúval írassanak alá egy nyilatkozatot, amely szerint az iskola elvégzése után 3 évig állami szolgálatban maradnak. Az általános műveltséget szolgáló tárgyak az új órarendből teljesen kimaradtak, a növendékek nem tanultak sem földrajzot, sem magyar nyelvtant. A számtan a négy alapműveletre és néhány fontosabb számításra, a természettan fizikai alapfogalmak ismertetésére korlátozódott. Az építéstan, vízépítés, műszaki rajz továbbra is fontos szerepet kapott, azonban a folyószabályozással kapcsolatos anyagot csupán a védművek fenntartására, a gátfelügyelői teendők ismertetésére korlátozták. Üj tantárgyként jelentkezett az elsősegélynyújtás, a legfontosabb egészségügyi ismeretekkel. Az anyag csökkentésének fő oka az volt, hogy a vízmesterekre váró feladatok is egyszerűbbé váltak. A folyamatban levő munkákhoz képest magasra emelkedett a mérnökök száma, és egyre kevésbé volt szükség arra, hogy a vízmesterek mérnöki munkát végezzenek. A kevesebb elméleti ismeretet nyújtó iskolában csökkent a lemorzsolódás. A képzést 1913-ban nehezítette az, hogy sok növendéket behívtak katonának, akik a harmadik évfolyamot nem tudták befejezni. Részükre 1913 novemberében póttanfolyamot tartottak, 3 0 és így az igen nagy létszámú 1911 — 1914 évi tanfolyamot még az első világháború előtt le tudták zárni. A tanulók értékelése alkalmával az előmeneteli osztályzatok, szorgalmi jegy és magatartás alapján rangsort állítottak össze. 3 1 A jeles osztályzat 5, a jó 4, az elégséges 3, az elégtelen 2 pontot ért, a főtárgyakat (műszaki rajzot, építéstant, vízépítést) kétszeresen számították. 1914 nyarán — 35 éves eredményes munka után — a Kassai Vízmesteriskola egy időre bezárta kapuit. A háború alatt a tanítás szünetelt. 1920-tól Kassa csehszlovák területre került. A cseh Földművelésügyi Minisztérium az épületben talajjavítási iskolát létesített, amely a vízmestereknél magasabb képzettségű műszaki tiszteket nevelt. 3 2 * * * Magyarországon 1921-ben megtették az előkészületeket a vízmesterképzés újjászervezésére. Ekkor 21 növendék volt állami szolgálatban, és főként ezek helyzetét kellett megoldani. A növendékek közül 7 dolgozott a Debreceni, 3 a Miskolci Kultúrmérnöki Hivatalnál, 5 Budapesten, egy-egy pedig a Sátoraljaújhelyi, Szegedi, Szolnoki Folyammérnöki, a Székesfehérvári, Szombathelyi Kultúrmérnöki Hivatalokban. A legfontosabb ismeretek megtanítására kétéves tanfolyamot szerveztek: Budapesten és Miskolcon. Miskolcra a helyi, valamint a debreceni és sátoraljaújhelyi vízmesternövendékeket osztották be, míg a többiek Budapestre kerültek. Az első évben 3, a másodikban 4 hónapos tanfolyamra került sor. A Földmüvelésügyi Minisztérium az első évfolyamra 26 órát írt elő, amelynek keretén belül a következő tárgyakat kellett tanítani: számtan, építéstani alapismeretek, gyakorlati mértan, vízimunkálatok, szépírás. 3 3 Az 1921/22. évi tanfolyamon összesen 19 hallgató volt, ezek közül a miskolci tagozatra 12 fő juthatott be. Az előadásokat a Miskolci Kultúrmérnöki Hivatalban tartották, a hallgatók elszállásolásáról pedig a város gondoskodott. Az 1921/22-es tanfolyam február 1-től április
