Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

2. füzet - Gergely István: Az 1879. évi szegedi árvíz százéves évfordulóján

AZ 1879. ÉVI SZEGEDI ÁRVÍZ SZÁZÉVES ÉVFORDULÓJÁN 1 DR. GERGELY ISTVÁN államtitkár az Országos Vízügyi Hivatal elnöke A 100 évvel ezelőtti csapadékos, nehéz télen újabb és újabb árhullámok höm­pölyögtek végig a Tiszán. Az új, sokszor kezdetleges módszerekkel épített töl­tések nem tudtak ellenállni a hatalmas víznyomásnak, és március 5-én Petresnél, Szegedtől 25 km-re végzetes gátszakadás történt. Szeged történelmének legszomo­rúbb napjai kezdődtek. A kitörő víz átbukott a sövényházi és az algyői, majd a Felsővárost védő töltéseken, és észak felől zúdult a város felé. A víztömeg másik része délnyugatnak tartva a Fehér-tó és környékének laposát töltötte fel. Elön­tötte az árvizet soha nem látott Dorozsmát is és hátulról, nyugat felől is körül­zárta a várost. Kétségbeesett, reménytelen küzdelem kezdődött ekkor — néhány órás, vagy néhány napos haladékért. A több napos helytállásnak köszönhető, hogy az emberek a magasabban fekvő Belvároson és a hajóhídon keresztül el­menekülhettek a városból. A katasztrófa utolsó felvonása március 11-ről 12-re virradó éjszaka zajlott le. Az orkánná fokozódó északi szél éjfél után átszakította az utolsó védvonalat is és a Makkos erdő alatt betörve elárasztotta Szegedet. Először a legközelebbi Iiókust, majd a Felsővárost, Palánkot és a Belváros alacsonyabb részeit, végül az Alsóvárost borította el. Reggelre — a Vár és közvetlen környéke kivételével — az egész város víz alá került; elpusztult, semmivé vált az alföld virágzó fővárosa. Mintegy 6000 ház omlott össze, és több mint 150 emberélet esett áldozatul. Földönfutóvá hajléktalanná vált a környező tanyák és falvak népességével együtt 100 ezernyi ember. Hónapokra a víz, a sár, a mindent elborító posvány, a járvány fenyegető rémsége vette uralmába a nemrég még népes utcákat, a csonkán meredező romokat. Joggal vetették fel az ország legjobbjai, joggal zúdult fel a közvélemény, döbbent meg szinte egész Európa: mi okozta ezt a szörnyű tragédiát? „Az oka ennek a kormány, mely bűnös tehetetlenségében tartományokat megy hódítani a nemzet pénzén, s itthon lomhán nézi Fél-Magyarországnak évről-évre megújuló halálvergődését" írta Mikszáth Kálmán március 5-én, a végkifejlet előtti napokban. Valóban, a Tisza kérlelhetetlen rakoncátlansága, párosulva a magára ha­gyatottsággal, az önkényuralom éveiben fogamzódó politikai-gazdasági hatalmas­kodással, volt az oka Szeged pusztulásának. Mai történelemszemléletünkkel megfogalmazva: az akkori rendszer népelnyomó, kizsákmányoló, embertelen politikájának következménye volt. Hiszen ki kellett és ki lehetett volna kerülni 1 Dr. Gergely István államtitkárnak, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének az 1S79. évi szegedi árvíz 100 éves évfordulója alkalmából készült emlékmű és a város új árvízvédelmi partfala avatásán, 1979, március 11-én elhangzott beszéde.

Next

/
Oldalképek
Tartalom