Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

1. füzet - Szlávik Lajos: A Körösök hegyvidéki vízgyűjtő területének néhány fontosabb vízilétesítménye a Román Szocialista Köztársaságban

66 Szlavik Lajos 1. táblázat A Sebes-Körös felső vízgyűjtőjének fontosabb hidrológiai adatai Sorszám Vízfolyás Szelvény Vízgyűjtő terület P, km

2 A vízgyűjtő átlagos magassága H átl., m Sokévi középvízhozam Q átl., m

8/s Sokévi átlagos lefolyás Wátl. millió m

3 Sokévi átlagos lefolyási magasság h átl., mm 1 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 1. Cálata (Kalota) Morlaea Carierä 152 778 1,01 31,8 209 2. Secueu (Sebes) Morlaca Hent 207 1026 2,96 93,2 450 3. Drágán (Drágán) Piriül Grucii felett 119 1248 3,74 118 991 4. Sebisel (Kissebes) Piriül Crucii 39,4 1172 1,19 37,5 952 5. Drágán (Drágán) Piriül Crucii alatt 159 1224 5,02 158 995 6. Criçul Repede (Sebes-Körös) Ciucea (Csúcsa) 933 901 11,2 353 378 7. lad (Jád) Lesu 101 979 2,82 88,8 880 8. lad (Jád) Remegi (Jádremete) 163 914 3,88 122 750 9. lad (Jád) Bulz 223 849 4,97 157 702 10. Criçul Repede (Sebes-Körös) Vadul Criç (Rév) 1325 821 19,6 617 466 A tározó az alapvető rendeltetésén — az ipari és öntözővíz biztosításán — túlmenően lehetővé teszi a lad (Jád) árhullámainak átalakítását, hozzájárul a turizmus további fejlesztéséhez a térségben, elősegíti a haltenyésztés fejlesztését és kiszolgáljae völgyzárógát lábánál elhelyezett 3,4 MW teljesítményű vízi erőművet. A műszaki-gazdasági vizsgálatok és elemzések alapján egy olyan változatot fogadtak el, amelynél a völgyzáró gát kőszórásból készült a felvízi oldalon vasbeton burkolattal. A völgyzáró gát helyszínrajzi elhelyezkedését a 4. ábra, mintakeresztszelvényét pedig az 5. ábra mutatja be; fontosabb műszaki paraméterei a következők: — a gáttest koronaszintje: 59,5 m (a mederfenéktől) — átlagos tározási vízszint: 50,5 m (a mederfenéktől) — maximális árvízszint : 58,25 m (a mederfenéktől) — a gátkorona hossza : 180 m — a vasbeton védőburkolat felülete: 11 800 m

2 — a gáttest (kőszórás) térfogata : 560 000 m

3 с) Geológiai viszonyok A völgyzáró gát és tározó kialakításával kapcsolatos vizsgálatok még 1949ben megkezdődtek és több szakaszban csaknem két évtizeden keresztül folytak. Megállapították, hogy a bal parti meder és völgyoldal tömör dácitból épül fel, törmeléktakaró nélkül, ami igen kedvező az alapozás szempontjából. Ugyanakkor