Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények

654 Németh L .-né és Hirschberg P. Laboratóriumi kísérletek A Műanyagipari Kutatóintézetben és a Nitrokémia Ipartelepek Kutató Laboratóriumában végzett vizsgálatok során — többek között — az alábbi megállapításokat tettük: — Bizonyítottuk a nedves töltőanyag káros hatását a poliészter alapú beton, Ш. habarcs mechanikai tulajdonságaira. A nagy szilárdsági értékek elérésének feltétele a száraz töltőanyag alkalmazása (nedvességtartalom max. 0,2%). A 2 — 3% nedvességtartalmú töltőanyag használata a nyomószilárdság 25 —30%-os csökkenését idézi elő. — Ugyancsak bizonyosodott a kémiai jellegű töltőanyag kedvező hatása egyrészt a tapadási, másrészt a mechanikai szilárdságra. További vizsgálataink célja a vegyszerálló habarcs (NIKETON SP) kémiai ellenállóképességének meghatározása volt laboratóriumi és rendeltetésszerű használat körülményei között. A laboratóriumi vizsgálatok alapján alkalmazási kísérleteket végeztünk, és a gyakori ellenőrzés során azt kerestük, milyen egyezést találunk a laboratóriumi vizsgálatok eredményeivel. A laboratóriumi korróziós vizsgálatainknál a 4x4x16 cm-es, szabványméretű próbatesteket 2 hétig szobahőmérsékleten áztattuk a korrozív közegekben, majd meghatároztuk a próbatestek hajlítószilárdságát. Az értékelés alapja a hajlítószilárdság csökkenése. Ellenállónak tekinthető a poliészter alapú habarcs egy adott korrozív közeggel szemben, ha a hajlítószilárdság csökkenése az áztatási ciklus után nem haladja meg a 15%-ot. Mérsékelten ellenállónak tekinthető, ha a hajlítószilárdság csökkenése nem haladja meg a 30%-ot. (A kezeletlen próbatest hajlítószilárdsága 100%.) A próbatestek összetétele: 100 sr. NIKETON SP „A" komponens (műgyanta) 4 sr. NIKETON SP „В" komponens (katalizátor) 280 sr. NIKETON SP „С" komponens (töltőanyag) A próbatestek készítésénél a következők szerint jártunk el: Az „A" és ,,B" komponens homogén elegyéhez hozzáadtuk a „C" komponenst. A homogén masszával hézagmentesen megtöltöttük a formát. A megszilárdulás 60 — 90 perc között bekövetkezett. A formából kivett próbatestet hét napon át szobahőmérsékleten utókeményítettük, majd a korrozív közegbe helyeztük. A kéthetes áztatási ciklus befejeztével a próbatestek lemosása és szárazra törlése után határoztuk meg a hajlítószilárdságot. Ugyanekkor mértük az egyidős, de kezeletlen próbatestek hajlítószilárdságát. A vizsgálatok eredményét az I. táblázatban tüntettük fel. A táblázat adataiból kitűnik, hogy a NIKETON ~SP savállósága igen jó. Ezek ismeretében kísérleteink részére olyan területet kerestünk, ahol elsősorban savkorrózióval, esetleg váltakozó savlúg korrózióval kell számolnunk. Alkalmazástechnikai kísérleteinkhez kiváló lehetőségek álltak rendelkezésünkre a Nitrokémia Ipartelepek (Fűzfőgyártelep) üzemeiben és szennyvízrendszerében. Alkalmazástechnikai kísérletek Az alkalmazástechnikai kísérleteknél a betonfelület védelmét sav és sav-lúg korróziójával szemben vizsgálták az alábbiak szerint: a) A szennyvízcsatorna-rendszerbe beépített, előregyártott betonelemeket (gyűrűk és aknák) 5 mm-es rétegvastagságú NIKETON SP bevonattal látták el beépítésük előtt (1973-ban). Ötéves kibontás után megállapítható volt, hogy a réteg kitűnő védelmet nyújtott a cementbeton elemek számára az átfolyó savas víz ellen (1. ábra). b) Szennyvízcsatorna (nyíltszíni, savas) terméskő burkolatát utólagosan NIKETON SP-vel fugázták. 1972 óta a kísérleti szakaszban meghibásodást nem észleltünk (2. ábra). c) Ugyanezen savas jellegű szennyvízrendszerbe beépítésre előkészített cementbeton elemeket a korrozív közeggel érintkező felületen 5 mm-es NIKETON SP bevonattal látták el (3. ábra). d) Vízlágyításra szolgáló ioncserélő oszlop alatti betontálca felületét NIKETON SP réteggel védték váltakozóan híg sav-lúg korróziójával szemben (4. ábra). A be-