Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények
A DUNA KELHEIM— RENI KÖZÖTTI SZAKASZÁN ÉPÜLT HAJÓZSILIPEK TAPASZTALATAI PAPP GÁBOR 1 1978. augusztus 15.—október 7. közötti időben a Duna Reni (128 l'kin) — Budapest (1646 fkm), majd Komárom (1767 fkm) — Regensburg (2379 fkm) közötti szakaszait hajóztam be MAHART áruszállító hajókkal, hegy- és völgymenetben egyaránt. Regensburgból pedig gépkocsival utaztunk a Bad Abbach-i (2401 fkm) és a Kelheim-i (2411 fkm) vízlépcsők építési munkáinak a megtekintésére. Hajózásunk alkalmával a vízállás a KÖV körül (a budapesti vízmércén 250 — 368 cm között) változott, így a meder és a mederbe épített szabályozási műtárgyak tanulmányozásához a feltételek kedvezőek voltak. (Megjegyzem, hogy a budapesti vízmércén az LKV 51 cm, az LKHV 148 cm, az LNHV 660 cm és az LNV 845 cm.) Elöljáróban rövid áttekintést adok a Duna alaktani, hidraulikai és hajóút jellemzőiről, majd a hajózsilipek, az alsó-felső előkikötők kialakításait, felszereléseit, a zsilipelés műveleteit, azok közelítő időigényeit ismertetem. Célom, hogy a vízlépcsők tervezőinek és a hajóút fenntartóinak a figyelmét a Regensburg —Turnu-Severin közötti 9 üzemben levő vízlépcső víziközlekedési műtárgyainak jó és kevésbé sikerült kialakításaira felhívjam. 1. A Duna íontosahh alaktani, hidraulikai és hajóút jellemzőinek áttekintése A Duna vízgyűjtője, a folyam alaprajza, a jelentősebb mellékfolyói az olvasók előtt jól ismertek és hossz-szelvényét az 1. ábra mutatja. A folyam hossza 2850 km, a teljes esése 678 m. A kanyargóssági jellemzője — a folyam hosszának, valamint a forrás és a torkolat légvonalban mért távolságának aránya — 2850/1630 = 1,75. A középvízhozam Ulm-tól a torkolatig 11Ö és 5950 m 3/s között változik [4, 9, 11]. A Duna alaktani jellemzőin kívül a hajózási viszonyokat még olyan meteorológiai tényezők is befolyásolják, mint a köd, a jég és a szél. Előfordulási valószínűségüket a [4, 9, 11] tartalmazza. A hajóutat és a hajó irányítását alapvetően befolyásolják még a vízállás, a mederfenék és a mederoldal egyenetlenségei, a közép és a parti zátonyok, a gázlók, a szigetek, a mellékvízfolyások torkolatai, valamint a folyam medrébe épített szabályozási művek. A fenti mederviszonyokról a hajó kormányosa a valóságos mederviszonyoknak megfelelően vezetett hajózási térképről tájékozódik, a vízállástól függő hajóutat a vízen és a parton elhelyezett, egységesített kitűzőjelek mutatják [4, 12]. A mindenkori vízállásértékről naponta kétszer a rádión, a szolgálati URH adó-vevőn keresztül tájékozódnak, de azt általában a kikötőhelyeken, a zsilipeknél, a Felső-Dunán az alacsony űrszelvényű hidaknál táblán is mutatják. A hajóút fontosabb űrszelvényére vonatkozó Dunabizottsági ajánlást a Regensburg—Sulina közötti szakaszon, a f 13] alapján az I. táblázatban foglaltuk össze. A táblázatban alkalmazott jelölések értelmezése a következő: A — a jégmentes 94%-os előfordulási valószínűségű vízszint, В = az 1%-os előfordulási valószínűségű vízszint, C= a legkisebb duzzasztási vízszint, D— a legnagyobb duzzasztási vízszint; a— laza mederfenekű, b= sziklás mederfenekű, c= egyirányú forgalmú, d= kétirányú forgalmú, e= laza mederfenekű, gázlós, f= gázlók közötti, mélyebb vizű szakaszon. 1 Papp Gábor, oki. mérnök, oki. alk. matematikus, Budapesti Műszaki Egyetem, Vízépítési Tanszék. A tanulmányút engedélyezését a MAHART Vezérigazgatója, a szíves fogadtatást, a szakszerű segítséget a Folyamhajózási Üzemigazgatóság vezetői adták, melyért a szerző ezúton is köszönetét fejezi ki.
